Hinoki hamisciprus 'Nana Gracilis' Chamaecyparis obtusa 'Nana Gracilis'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Nana Gracilis' - a hinoki hamisciprus klasszikus törpe fajtája. A faj örökzöld tűlevelű, Japánból és Tajvanról származik. A természetben a hinoki hegyvidéki erdőkben nő, ahol magasabb a levegő páratartalma, a talaj pedig mélyebb és humuszos. A 'Nana Gracilis' sűrű, szabálytalanul kúpos cserjévé vagy kis fává fejlődik, ágai kifejezett textúrát mutatnak. Pikkelyszerű levelei lapos legyezőkbe rendeződnek, amelyek a jellegzetes „kagylókká” rétegződnek, sötétzöld, fényes hatást keltve. 10 év alatt nagyjából 0,8–1,0 m magasra nő, később általában 2–3 m magas és 2–2,5 m széles lesz, megfelelő gondozás mellett hosszú életű. Európában a 19. században vonták termesztésbe, gyakran az 1867-es évet említik. Márciusban és áprilisban apró porzós tobozkák jelennek meg, a beporzást a szél végzi. Ősszel 10–12 mm-es, gömbölyű, vöröses- vagy narancsosbarna tobozok érnek. A növény egylaki, a gyakorlatban egész évben látványos formájáért és finom rajzolatáért ültetik. Kiválóan mutat hangakertben, japán stílusú kiültetésekben, vízfelületek mellett és szoliterként kisebb kertekben is. Jól társítható rododendronokkal, babérhangákkal (Pieris), japán juharokkal, páfrányokkal és díszfüvekkel. Japánban a hinokinak finom illatú faanyagként is nagy hagyománya van, a kertben azonban főként csendes, örökzöld hangsúlyt ad.

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely a kertészetben tömör növekedése, sűrű lombozata és dekoratív gömb- vagy kúpalakja miatt igen kedvelt. A fajt puha, tompa végű levelei teszik jellegzetes megjelenésűvé és kellemes tapintásúvá. A természetben mintegy 20 méter magasra nő, kerti körülmények között kisebb marad, és gyakran különféle formájú és színű fajtáit ültetik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állók, pikkelyszerűek és tompa végűek, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus alkalmas szoliternek, sziklakertbe, fenyőkertbe és sövénynek is. Igénytelensége és vonzó megjelenése miatt ideális választás azok számára, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombszerkezetű tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, lehetőleg szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lombozat kiszáradásának kockázatát. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedvel, nehéz agyagtalajban vízelvezetés szükséges. Az ajánlott pH kb. 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett kb. márciustól novemberig jól megerednek. Az öntözés az első 2 szezonban és tartós szárazság idején fontos, télen olvadáskor segít a vízpótlás, a tartós túlöntözés viszont káros. A trágyázás mérsékelt legyen: tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágya vagy komposzt, a késő nyári nagyobb nitrogénadag rontja a hajtások beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe formázása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából rosszul újul. A tűlevelű fakéregből készült mulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza közeget, vízelvezető réteget és a földlabda téli takarását alkalmazzuk. A faj és a gyakori fajták fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között van, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után közepesen szárazságtűrő, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. Betegségek közül pangó víz esetén gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosság fordulhat elő, a kártevők közül főként a takácsatka. Az ajánlott ültetési távolság a fajta növekedésétől függ: a törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, a közepeseknél 1,5–2 m, a nagyobb formáknál 2–3 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026