Hinoki hamisciprus 'Teddy Bear' Chamaecyparis obtusa 'Teddy Bear'

Termék részletes leírása

Hinoki hamisciprus 'Teddy Bear' - a japán hinoki hamisciprus örökzöld, törpe fajtája. Magoncként választották ki a 20. század 90-es éveinek elején a hollandiai Boskoopban működő Esveld faiskolában. Lassan nő, évente körülbelül 8–10 cm-t, eleinte szélesen felálló vagy kúpos alakú, idővel egyre markánsabb főtengelyt fejleszt. 10 év után nagyjából 0,8–1 m magas, idősebb korban kb. 1,5–2,5 m magasra és 1–1,5 m szélesre nőhet. Oldalágai ferdén állnak el, sűrű, szabálytalanul elrendeződő ágacskákat hordoznak, amelyek puha hatásúak és páfránylevelekre emlékeztetnek. Pikkelyszerű lombja középzöld vagy sötétzöld, fényes, és egész évben díszít. A természetesen lazább koronaszerkezet könnyedebb megjelenést kölcsönöz a fajtának, mint a nagyon tömör, 'Nana Gracilis' típusú formák. Apró porzós virágainak és gömbölyű tobozainak csak kiegészítő szerepük van. A 'Teddy Bear' szoliterként érvényesül kisebb kertben, sziklakertekben, hangakertekben, japán hangulatú ültetésekben, kisebb tűlevelűek csoportjaiban és nagyobb edényekben is. Szépen kontrasztál az aranysárga, kékeszöld és tarka tűlevelűekkel, egész évben megmaradó lombjának köszönhetően télen is egyben tartja a kompozíciót. Utak és bejáratok mellé is ajánlott, ahol finom szerkezete jól érvényesül.

A hinoki hamisciprus Japánból származó tűlevelű, amely a kertészetben tömör növekedése, sűrű lombja és díszes gömb vagy kúp alakja miatt nagyon kedvelt. A fajt puha, tompa végű leveleiről ismerik, amelyek jellegzetes megjelenést és kellemes textúrát adnak a növénynek. A hinoki hamisciprus természetes élőhelyén körülbelül 20 méter magasra nő, kertben általában kisebb marad, és gyakran különféle, eltérő alakú és színű fajtákban termesztik. Levelei sötétzöldek, rövidek, sűrűn állnak, pikkelyszerűek és tompa végűek, ami a fajra jellemző. A hinoki hamisciprus szoliterként, sziklakertekbe, tűlevelűkertekbe és sövények részeként is használható. Igénytelenségének és vonzó megjelenésének köszönhetően ideális választás azoknak a kertészeknek, akik elegáns, örökzöld, kellemes lombszerkezetű tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett helyen fejlődik jól. A téli szél és az erős téli napsütés növeli a lomb kiszáradásának kockázatát. A humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen enyhén nedves talajt kedveli, nehéz agyagtalajban vízelvezetés szükséges. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–6,5. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október) történik, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett nagyjából márciustól novemberig erednek meg. Az öntözés az első 2 évben és hosszabb szárazság idején fontos, télen olvadáskor segít a nedvesség pótlása, a tartós túlnedvesedés viszont többnyire káros. Mérsékelt trágyázás ajánlott, tavasszal lassan oldódó tűlevelű-trágyával vagy komposzttal, a nyár végi nagyobb nitrogénadagok rontják a szövetek beérését. Metszést általában nem igényel, csak a fiatal hajtások enyhe alakítása javasolt tavasszal a fagyok után, valamint a sérült ágak eltávolítása, az idős fából nehezen újul meg. A tűlevelű kéregmulcs stabilizálja a gyökerek nedvességét és hőmérsékletét. Edényben savanyú, laza, levegős közeget és vízelvezető réteget használunk, télen a gyökérlabdát burkolással védjük. A faj és az elterjedt fajták fagytűrése nagyjából -23 és -29 °C között van, érzékenyebb a téli kiszáradásra és a fagyzugokban a késő tavaszi fagyokra. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes, a hosszú aszály a pikkelylevelek barnulását okozhatja. A betegségek közül túlnedvesedéskor gyökérrothadás (fitoftóra) és gombás levélfoltosságok jelentkezhetnek, a kártevők közül főként takácsatkák. Az ajánlott tőtávolság a fajta növekedési erélyétől függ: törpe típusoknál általában 0,8–1,2 m, közepeseknél 1,5–2 m, nagyobb formáknál 2–3 m.

 Szerző: Kristýna | Revízió: 07.09. 2026