Horminum pyrenaicum Horminum pyrenaicum

Termék részletes leírása

Horminum pyrenaicum - évelő növény az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjából, egyben a Horminum nemzetség egyetlen faja. Természetes élőhelye az Alpok és a Pireneusok hegyi rétjei, legelői és köves lejtői, gyakran mészkő alapkőzeten, a hegyvidéktől a szubalpin régióig. A kertben különleges levéltextúrájú alpesi sziklakerti növényként érvényesül. Tőlevélrózsájából tojásdad, ráncos, finoman csipkés szélű, körülbelül 3–7 cm hosszú levelek nőnek, amelyek többnyire 15–25 cm magas, tömör párnát alkotnak. Nyár elején négyélű, finoman szőrös szárak jelennek meg, amelyek 30–45 cm magasra emelkednek, és feltűnő murvaleveleket viselnek. Ezek hónaljában fokozatosan nyílnak a csöves vagy harang alakú, mintegy 1,5–2 cm hosszú, kékeslilától a sötétbíborig terjedő színű virágok, amelyek jellegzetesen kétajkúak, feltűnő alsó ajakkal. A virágzás leggyakrabban júniustól augusztusig tart, a virágokat a méhek és más beporzók is szívesen látogatják. A növény többnyire rövid életű, de megfelelő helyen önvetéssel fennmaradhat. Kövek között, száraz támfalon, kavicságyásban és kővályúban is jól mutat, ahol tömör hangsúlyt ad, és kiemeli a szomszédos kakukkfüvek, alacsony harangvirágok, varjúhájak, ternyék vagy kőtörőfüvek szépségét.

Termesztés: A teljes napot vagy a világos félárnyékot kedveli, valamint a jó vízáteresztő talajt, amely eső után gyorsan kiszárad. Ideális a vályogos-homokos vagy kavicsos közeg, körülbelül 6,0–7,5 pH-val. Kötött talajban segít a kavics bekeverése, az enyhén kiemelt helyre ültetés és a finom zúzalékból készült takarás. A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, begyökeresedés után öntözésre csak tartós szárazság idején van szükség. A túlzott nitrogéntrágyázás buja növekedést és gyengébb szárstabilitást okoz. A virágzást az elnyílt virágszárak levágása serkenti, tavasszal az előző évi hajtások maradványait általában közvetlenül a levélrózsa fölött távolítjuk el. Az ültetés márciustól októberig végezhető, az ajánlott tőtávolság 35–40 cm, vagyis nagyjából 6–8 db/m². Edényes tartáshoz nagyobb térfogatú edényt és vízelvezető réteget válasszunk, az öntözés gyakoribb, mint ágyásban, de tartós pangó víz nélkül. Fagytűrése magas, a hazai viszonyok között többnyire takarás nélkül telel, tájékoztatásul -30 °C-ig, téli károsodás inkább kötött, nedves talajban fenyeget. Meleg, száraz nyáron is nagyon ellenálló. A betegségek közül túl sűrű ültetésnél lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül általában csak levéltetvek támadják a fiatal hajtáscsúcsokat, kivételesen csigák a frissen ültetett növényeket.

Szerző: Nikol | Revízió: 28.1. 2026