Húsos som 'Elena' - konténeres Cornus mas 'Elena'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Elena' - szin. Yelena. Az 'Olena' fajtát korai típusú ukrán szelekcióként tartják számon, a faiskolák kínálatában 'Elena' vagy 'Yelena' néven is megjelenik. Többtörzsű cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, terebélyes koronája megközelítőleg 3–5 m magas és 2,5–4 m széles. Nagyon korán, általában februártól márciusig virágzik, ekkor a lombtalan ágakon apró sárga ernyők nyílnak, amelyek értékes virágporforrást jelentenek a korai beporzóknak. Levelei átellenes állásúak, elliptikusak, nyáron mélyzöldek, ősszel sárga vagy vöröses tónusúra színeződnek. Termései gömbölyű vagy enyhén megnyúlt, sötétpiros csonthéjasok, átlagosan kb. 5 g tömegűek, nagyon lédús gyümölcshússal és kisebb maggal. Íze kellemesen savanykás-édes, teljes érésben teltebb, frissen fogyasztva és feldolgozva egyaránt kiváló. A konyhában gyümölcslének, szörpnek, lekvárnak, befőttnek, aszalásra és gyümölcsmártásokhoz is felhasználható. Gyümölcshúsa természetes módon C-vitamint, antociánokat, polifenolokat és pektineket tartalmaz, ezért a somot hagyományosan a változatos étrend értékes gyümölcsei közé sorolják. A kertben az 'Olena' ehető szoliterként, természetközeli gyümölcsösben, valamint fanyarkával, mogyoróval vagy homoktövissel társítva ehető sövényben is jól mutat.

Termesztés: Igényei alapján a húsos som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyitott fekvések, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, így egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termések érésekor, az évjárattól függően augusztustól szeptemberig igényel több nedvességet. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvések, különösen a gyakran ködös területek nem igazán kedvezőek számára. Az árnyékot és a félárnyékot sem tűri. Főként ültetés után, a termesztési forma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserje ültetésekor 3–5 főágat hagyunk meg, amelyeket nagyjából egyharmadukkal–felükkel visszametszünk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltvány ültetésekor a korona sudárral vagy anélkül (üres korona) is kialakítható, az almatermésűekhez és csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som egyéves termőrészeken terem, amelyek természetes képződése bőséges, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár hevenyek (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikusak. A som terméseinek gyógyhatását már az ókorban ismerték. Ebből a szempontból a növény minden része (kéreg, gyökér, hajtások, termés) hasznosítható. A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén használható. A levelekből, virágokból és termésekből készült szerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- és vesebetegségek kezelésében alkalmazhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is alkalmazzák. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására használható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is társítható. Délnyugat-Európában a som termését előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és dzsemnek. Konyhai szempontból érdekes a vegyes befőttekben való felhasználása vörös áfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés aszalással vagy fagyasztással is tartósítható. Az aszalt, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is megszórnak. Az aszalt somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, finom szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy párlat is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. Így érthető, hogy a somot évszázadok óta lekvár, zselé és befőtt készítésére használják. Élelmiszeripari feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026