Húsos som 'Grenadier' - konténeres Cornus mas 'Grenadier'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Grenadier' - a kelet-európai nemesítésű, nagy termésű somfajták közé tartozik, és a kertekben hűvösebb éghajlaton is megbízható terméskötésével tűnik ki. Növekedése közepesen erős, általában többtörzsű cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, terebélyes, gömbölyded koronája nagyjából 3–4 m magas és hasonlóan széles. Még lombfakadás előtt, februártól márciusig jelennek meg apró sárga virágai gömbös ernyőkben, amelyek a korán aktív méhek fontos virágporforrásai. Levelei elliptikusak, nyáron fényes zöldek, ősszel sárgásnarancs, egészen vöröses árnyalatokra színeződnek. Termése megnyúlt ovális csonthéjas termés, éretten sötétvörös, hossza általában 2 cm körüli. Augusztustól szeptemberig fokozatosan érik, íze a kifejezetten savanykástól a teltebb, édesebb aromáig változik. A som gyümölcshúsát C-vitamin-, antocián-, polifenol-, pektin- és iridoidtartalma miatt becsülik, ezért termését hagyományosan frissen, valamint lének, szörpnek, dzsemnek, aszalva vagy gyümölcsmártásokhoz is felhasználják. Kertépítészeti szempontból ehető szoliterként, természetközeli gyümölcsösben, illetve ehető sövényben is érvényesül mogyoróval, fanyarkával vagy homoktövissel együtt.

Termesztés: Igényei alapján a som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé sorolható. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talaj, a napos, nyílt fekvés, a déli, délkeleti és délnyugati lejtő felel meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mivel mélyen gyökerezik, így egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termés érésekor igényel több vizet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága egyaránt teljesen fagytűrő. Eredményesen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg, különösen a gyakran ködös fekvés nem igazán kedvez neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Különösen ültetés után, a termesztési forma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserjeként ültetve 3–5 főágat hagyunk meg, amelyeket nagyjából egyharmadukkal vagy felükkel visszavágunk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltott törzses fa ültetésekor sudaras vagy sudár nélküli (üstszerű) korona is kialakítható, az almatermésűekhez vagy csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a som az egyéves termővesszőkön terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászat a somot ma is ajánlja emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár hevenyek (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikusak. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret vagy a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén használható. A levélből, virágból és termésből készült gyógyszerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésében alkalmazhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászat bőrbetegségek kezelésére is alkalmazza. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és lekvárnak. Gasztronómiai érdekesség a vegyes befőtt somból, vörös áfonyából és körtéből, vadhúsok köretéül. A termés aszalással vagy fagyasztással is tartósítható. Az aszalt, őrölt gyümölcshússal a nyárson sült húsokat is meghintik. Az aszalt somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készül. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készíthető. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy párlat is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek a zselésítő képességet befolyásolják. Így érthető, hogy a somot évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszerré történő feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026