Húsos som 'Macrocarpa' Cornus mas 'Macrocarpa'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Macrocarpa' - hagyományos, nagy termésű fajta, amelyet a kertépítészet és az árutermelő gyümölcstermesztés igényeire nemesítettek. Az alapfaj Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos, ahol erdőszegélyek és cserjés lejtők társulásainak része. A 'Macrocarpa' fajta erős növekedésű, 3–4 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Levelei széles elliptikusak, élénkzöldek, ősszel sárgás-narancsos árnyalatúra színeződnek. Már február végén vagy márciusban, még lombfakadás előtt apró, élénksárga, sűrű ernyőkben nyíló virágok borítják, amelyek kora tavasszal a méhek fontos táplálékforrásai. Termése akár 7 g tömegű, ovális alakú, nagy csonthéjas termés, sötétpiros színű, fényes felületű. Gyümölcshúsa húsos, lédús, édeskés-savanykás ízű, magas C-vitamin-, sav-, cserzőanyag- és pektintartalommal. A termés friss fogyasztásra, lekvár, befőtt, somlikőr vagy szörp készítésére használható. Mutatós megjelenése és haszna révén szoliterként és szabadon növő élősövényekbe is alkalmas. A termés erősíti az immunrendszert, és kedvezően hat az érfalakra.

Termesztés: Igényei alapján a som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyílt fekvések, a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termés érésének idején igényel több nedvességet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hűvös fekvések, különösen a gyakran ködös helyek kevéssé felelnek meg neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Főleg ültetés után, a koronaforma kialakításának idején erősebb metszést igényel. Bokorként ültetve 3–5 főágat hagyunk meg, ezeket nagyjából egyharmadukkal–felükkel visszametsszük. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltványként ültetve sudaras vagy sudár nélküli (üstös) korona nevelhető, az almatermésűekhez és csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a som az egyéves termővesszőkön terem, amelyek mennyisége természetes módon is elegendő, a metszés csupán a bokor vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, főként bélproblémákra, akut (például hasmenés és hasi görcsök) és krónikus formában egyaránt. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része (kéreg, gyökér, hajtások, termés) hasznosítható. A kérget, a gyökereket vagy a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén használható. A levelekből, virágokból és termésből készült szerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésére alkalmasak. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászat bőrbetegségek kezelésére is alkalmazza. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására használható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajtákkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és eltevésre. Konyhai szempontból érdekes a vegyes befőtt vörös áfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. Szárított, őrölt gyümölcshúsával nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. Ezért a somot évszázadok óta lekvár, zselé és befőtt készítésére használják. Élelmiszerként történő feldolgozáskor általában elegendő cukor hozzáadása szükséges.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.7.2026