Húsos som 'Nikolka' Cornus mas 'Nikolka'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Nikolka' - nagyra értékelt korai, nagy termésű fajta. Esztétikusan vonzó megjelenése és kiváló ízjellemzői miatt vált népszerűvé. Ez a cserje vagy kisebb fa kifejlett korában 3–4 m magasra és mintegy 2–3 m szélesre nő. Levelei széles elliptikusak, üde zöldek, ősszel sárga és narancssárga árnyalatokba színeződnek. Nagyon korán virágzik, általában februárban vagy márciusban, még lombfakadás előtt. Ekkor az ágakon ragyogó sárga virágok sűrű ernyői jelennek meg. Ezek a méhek fontos táplálékforrásai abban az időszakban, amikor a legtöbb növény még csak most kezdi a vegetációt. Termése közepes méretű, jellegzetesen körte alakú, fényes felületű, sötétvörös csonthéjas termés. Húsa nagyon lédús, édes, kiegyensúlyozott savanykás felhanggal, így a termés közvetlenül a fáról is fogyasztható. A termések gazdagok C-vitaminban, P-vitaminban, szerves savakban, pektinekben és antocián festékanyagokban. Ezek támogatják az immunrendszert, és kedvezően hatnak az érfalakra. Hagyományosan somlekvár, szörp, befőtt és pálinka készül belőle. A termések értékes tápanyagaikat hőkezelés után is megőrzik.

Termesztés: A húsos som igényei alapján a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok kedveznek neki, valamint a napos, nyílt fekvések és a déli, délkeleti és délnyugati lejtők. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, így egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termés érésének idején igényel több vizet, ez évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága egyaránt teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvések, különösen a gyakran ködös helyek nem igazán kedveznek neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában különösen erősebb metszést igényel. Cserjeként ültetve 3–5 főágat hagyunk meg, ezeket nagyjából egyharmadukkal, legfeljebb a felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltott facsemete ültetésekor a korona sudárvesszővel vagy anélkül (üstkoronaként) alakítható ki, az almatermésűekhez és csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som az egyéves termőrészeken terem, és ezek mennyisége természetes módon is elegendő, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkítására szorítkozik. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, főként bélproblémákra, akár akut (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikus esetekben. A som termésének gyógyhatásai már az ókor óta ismertek. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret vagy a hajtásokat például láz ellen használták. A termés bélbetegségek esetén alkalmazható. A levelekből, virágokból és termésekből készült gyógyszerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésében használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A termés húsa és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására alkalmas. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajtákkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a somot előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és befőzött gyümölcsnek. Konyhai szempontból érdekes a som felhasználása vörös áfonyával és körtével kevert befőttekben, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe áztatható, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos anyagok mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek a zselésítő képességet befolyásolják. Így érthető, hogy a somot évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszeripari feldolgozáskor többnyire elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.7.2026