Húsos som 'Podolski' - konténeres Cornus mas 'Podolski'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Podolski' - lengyel gyümölcstermő somfajta, amelyet Narcyz Piórecki és Jerzy Piórecki nemesített a bolestraszycei arborétumhoz kötődő nagy termésű változatok szelekciója során. 2008-ban került köztermesztésbe. Elsősorban késői érésével, nagy terméseivel és a gyümölcshús kedvező arányával tűnik ki a maghoz képest. Sűrűbb, többtörzsű cserjévé vagy kisebb fává nő, idős korában általában 4–6 m magas és körülbelül 3–5 m széles. Fiatalon viszonylag gyorsan nő, később növekedése lelassul. Tojásdad, mélyzöld levelein jellegzetes ívelt erezet látható, ősszel sárga vagy vöröses árnyalatúra színeződnek. A som díszértéke már a tél végén jelentős. Februárban és márciusban, még a lombfakadás előtt, ágain számos apró, sárga, ernyőkbe rendeződő virág nyílik. Így a korán virágzó gyümölcstermő fás szárúak közé tartozik, és kedvező időjárás esetén az egyik első tavaszi méhlegelőt kínálja a méheknek és más beporzó rovaroknak. A 'Podolski' termései oválisak vagy megnyúltan oválisak, teljes érettségben élénk- vagy sötétpirosak, átlagos tömegük 4–5 g körül van. Számos elterjedt fajtánál később érnek, főként szeptember és október folyamán. Az érett gyümölcshús lédús, aromás és édeskés-savanykás, a teljes beérés előtt viszont erősebben savanyú és fanyar lehet. A termések magja viszonylag kicsi, frissen fogyaszthatók, és lekvár, zselé, szörp, gyümölcslé, mártás, aszalvány vagy hagyományos gyümölcslikőr is készíthető belőlük. Természetes módon C-vitamint, szerves savakat, polifenolokat és antociánok csoportjába tartozó piros színanyagokat tartalmaznak. A fajta magányosan ültetve is teremhet, a rendszeresebb és nagyobb terméskötődéshez azonban ajánlott az idegen beporzás egy másik, azonos időben virágzó somfajtával, például a 'Szafer', a 'Bolestraszycki', a 'Jolico' vagy az 'Elegantnyj' fajtával.

Termesztés: Igényei alapján a som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárúi közé sorolható. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyílt fekvések, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. Szárazabb körülményeket is elvisel, mivel mélyre gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termések érése idején igényel több vizet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvések, különösen a gyakran ködös területek nem igazán kedveznek neki. Az árnyékot nem kedveli, legbőségesebben napos helyen terem. Főként ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserjeként ültetve 3–5 főágat hagyunk meg, ezeket körülbelül egyharmadukkal vagy felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Törzses oltvány ültetésekor a korona vezérvesszővel vagy anélkül (üstkorona) is kialakítható, az almatermésűekhez vagy a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a som az egyéves termővesszőkön terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkítására korlátozódik. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszok, főként bélproblémák esetén, legyenek azok akutak (például hasmenés és hasi görcsök) vagy krónikusak. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része (kéreg, gyökér, hajtások, termés) hasznosítható. A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén használható. A levélből, virágból és termésből készült gyógyszerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésében alkalmazhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is alkalmazzák. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és befőzött készítményeknek. Konyhai szempontból érdekes a vegyes befőttekben való felhasználása vörös áfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés aszalással vagy fagyasztással is tartósítható. Az aszalt, őrölt gyümölcshússal a nyárson sült húsokat is megszórják. Az aszalt somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe áztatható, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. Így érthető, hogy a somot már évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszerré történő feldolgozáskor többnyire elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Jana | Revízió: 28.08. 2026