Húsos som 'Raciborski' - konténeres Cornus mas 'Raciborski'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Raciborski' - hosszú életű gyümölcstermő fás szárú növény, amely Dél- és Közép-Európából, valamint Nyugat-Ázsiából származik. A természetben világos erdőszéleken és bokros lejtőkön nő, gyakran meszes alapkőzeten. A 'Raciborski' lengyel nagy gyümölcsű szelekció, nevét Marian Raciborski botanikus tiszteletére kapta. Lassan vagy közepes ütemben nő sűrű, szélesen terülő cserjévé vagy kisebb fává, amely általában 3–5 m magas és 2,5–4 m széles. Márciusban és áprilisban a csupasz ágakon sárga ernyős virágzatok jelennek meg, amelyek a méhek számára fontos korai nektár- és pollenforrást jelentenek. Levelei elliptikusak, színükön fényes zöldek, ősszel sárgásnarancs vagy vöröses árnyalatúra színeződnek. Termései megnyúlt, sötét cseresznyeszínű csonthéjasok, tömegük általában 3–3,5 g, cukor- és savtartalmuk kiegyensúlyozott, szeptember első felétől érnek. A konyhában frissen és hőkezelve is hasznosíthatók, kompótban jól megtartják alakjukat, lekvárnak, gyümölcslének és macerátumnak is kiválóak. A somtermés természetes módon C-vitamint, szerves savakat és pektint tartalmaz, ezért befőzéshez is keresett.

Termesztés: Igényei alapján a húsos som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fái közé tartozik. Leginkább a semleges vagy gyengén lúgos talajok, a napos, nyílt fekvések, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mivel mélyen gyökerezik, így egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termések érése idején igényel több vizet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága egyaránt teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hűvös fekvések, különösen a gyakran ködös területek kevéssé kedveznek neki. Az árnyékolást és a félárnyékot sem viseli el. Különösen az ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserje ültetésekor 3–5 fő ágat hagyunk meg, ezeket nagyjából harmadukkal-felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltványfa ültetésekor a korona sudárral vagy anélkül (üstkorona) alakítható ki, az almatermésűekhez vagy a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som az egyéves termővesszőkön terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somtermést ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélrendszeri problémákra, mind heveny (például hasmenés és hasi görcsök), mind krónikus esetekben. A som terméseinek gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen használták. A termés bélrendszeri megbetegedéseknél alkalmazható. A levelekből, virágokból és termésekből készült szerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- és vesebetegségek kezelésére használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A termés húsa és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A somtermés más, kevésbé értékes gyümölcsökkel is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését előszeretettel dolgozzák fel kompótnak és befőttnek. Konyhai szempontból érdekes a vegyes kompótokban való felhasználása vörösáfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. Így érthető, hogy a somot évszázadok óta használják lekvár, zselé és kompót készítésére. Élelmiszerré történő feldolgozáskor általában elegendő cukor hozzáadása szükséges.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.02. 2026