Húsos som 'Radosť' - konténeres Cornus mas 'Joy'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Radosť' - ukrán nagy termésű fajta, amelyet kiváló ízéért és magas terméshozamáért nemesítettek. Ez a cserje vagy kisebb fa kifejlett korában 3–4 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Levelei széles elliptikusak, üdezöldek, ősszel sárga és narancssárga árnyalatokban színeződnek. Nagyon korán virágzik, általában februárban vagy márciusban, még lombfakadás előtt. Ekkor az ágakon élénksárga virágok sűrű ernyői jelennek meg, amelyek fontos táplálékforrást jelentenek a méheknek abban az időszakban, amikor a legtöbb növény vegetációja még csak most indul. Termése nagy, palack alakú, fényes felületű, sötétvörös csonthéjas termés. Gyümölcshúsa nagyon lédús, édes, finoman savanykás utóízzel, így a termés közvetlenül a fáról is fogyasztható. A termés gazdag C-vitaminban, P-vitaminban, szerves savakban, pektinekben és antocián festékanyagokban, amelyek támogatják az immunrendszert, és kedvezően hatnak az érfalakra. Hagyományosan somlekvár, szörp, befőtt és pálinka készül belőle, és a termés értékes tápanyagait hőkezelés után is megőrzi. A kertépítészetben ez a som domináns szoliterként és az ehető sövények részeként is jól érvényesül.

Termesztés: Igényei alapján a som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. Legjobban a semleges vagy enyhén lúgos talaj, a napos, nyitott fekvés, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyre gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termés érése idején, az évjárattól függően augusztustól szeptemberig igényel több vizet. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvés, különösen a gyakran ködös területek nem igazán kedveznek neki. Nem tűri az árnyékot és a félárnyékot sem. Különösen ültetés után, a termesztési forma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserjeként ültetve 3–5 fő ágat hagyunk meg, ezeket körülbelül egyharmadukkal vagy felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltott facsemete ültetésekor sudaras vagy sudár nélküli (üstös) korona nevelhető, hasonlóan az almatermésűekhez és a csonthéjasokhoz. Mivel a som az egyéves termővesszőkön terem, amelyek természetes módon kellő mennyiségben képződnek, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár hevenyekre (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikusakra. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része felhasználható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén hasznosítható. A levélből, a virágból és a termésből készült gyógyszerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- és vesebetegségek kezelésére használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésére alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására alkalmas. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajtákkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését szívesen dolgozzák fel befőttnek és eltevésre. Konyhai szempontból érdekes a vegyes befőttekben való felhasználása vörösáfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készül. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készíthető. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminokon, antociánokon és fenolos vegyületeken kívül a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. A somot így érthető módon már évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszerré való feldolgozáskor többnyire elegendő cukor hozzáadása szükséges.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.7.2026