Húsos som 'Radosť' Cornus mas 'Joy'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Radosť' - nagy gyümölcsű ukrán fajta, amelyet kiváló íze és magas terméshozama miatt nemesítettek. Cserjeként vagy kisebb faként kifejlett korában 3–4 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Levelei szélesen elliptikusak, üde zöldek, ősszel sárga és narancssárga árnyalatúra színeződnek. Nagyon korán, általában februárban vagy márciusban, még lombfakadás előtt virágzik: ekkor az ágakon élénksárga virágokból álló sűrű ernyők jelennek meg, amelyek jelentős táplálékforrást nyújtanak a méheknek abban az időszakban, amikor a legtöbb növény még csak most kezdi a vegetációt. Termése nagy, öblös, fényes felületű, sötétvörös csonthéjas. Gyümölcshúsa nagyon lédús, édes, finoman savanykás alaptónussal, így a termés közvetlenül a fáról is fogyasztható. A gyümölcs gazdag C-vitaminban, P-vitaminban, szerves savakban, pektinekben és antocianin festékanyagokban, amelyek támogatják az immunrendszert, és kedvezően hatnak az érfalakra. Hagyományosan somlekvár, szörp, befőtt és párlat készül belőle, a termés értékes tápanyagait hőkezelés után is megőrzi. A kerttervezésben ez a som hangsúlyos szoliterként, de ehető sövények részeként is jól érvényesül.

Termesztés: Igényei alapján a som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyitott fekvések, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termés érésének idején igényel több nedvességet, ami évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága egyaránt teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvések, különösen a gyakran ködös helyek nem igazán kedveznek neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Főként ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserjeként ültetve 3–5 fő ágat hagyunk meg, amelyeket nagyjából egyharmadukkal vagy felükkel visszavágunk. A metszést az első három évben megismételjük. Törzses oltvány ültetésekor sudaras vagy sudár nélküli (üstös) korona nevelhető, az almatermésűekhez vagy a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a som az egyéves termőrészeken terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, mind akut (például hasmenés és hasi görcsök), mind krónikus esetben. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. E szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret vagy a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségeknél használható. A levelekből, virágokból és termésből készült gyógyszerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésében alkalmazhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászat bőrbetegségek kezelésére is alkalmazza. A gyümölcshús és a magokból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a som termését szívesen dolgozzák fel befőttnek és eltevésre. Kulináris érdekesség a vörös áfonyával és körtével kevert sombefőtt vadhúsok mellé. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal a nyárson sült húsokat is meghintik. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, finom szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy párlat készíthető belőle. A vitaminok, antocianinok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. A somot ezért évszázadok óta lekvár, zselé és befőtt készítésére használják. Élelmiszeripari feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.7.2026