Húsos som 'Swietljaczok' Cornus mas 'Swietljaczok'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Swietljaczok' - keresett somfajta, amelyet nagyon korai érése és kiváló termésminősége miatt becsülnek, így árutermesztésben és házikertben egyaránt népszerű választás. Közepes növekedésű fa vagy cserje, kifejlett korában 3–4 méter magasra nő. Szabályos, jól elágazó koronát nevel, amely megkönnyíti a szüretet és rendezett benyomást kelt. Levelei hosszúkásak vagy tojásdadok, mélyzöld színűek, jellegzetes, feltűnő erezettel. Ősszel mutatós árnyalatokat öltenek, így a növény egész szezonban emeli a kert látványát. Nagyon kora tavasszal apró, aranysárga virágokkal virágzik, amelyek a korai beporzó rovarok fontos táplálékforrásai. Termései nagyon korán, általában már augusztus első felében beérnek. Nagyok, palack alakúak, mélyvörös, fényes héjúak. Gyümölcshúsuk lédús, édeskés-savanykás, kiegyensúlyozott ízű, ezért friss fogyasztásra és sokoldalú konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. A fajta részben öntermékenyülő, a magas és rendszeres termés eléréséhez azonban nagyon ajánlott a közelébe porzóként egy másik somfajtát ültetni.

Termesztés: A som igényei alapján a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajokat, a napos, nyitott fekvést, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtőket kedveli. A szárazabb körülményeket is elviseli, mivel mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termésérés idején igényel több vizet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvés, különösen a gyakran ködös helyek kevéssé felelnek meg neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem tűri. Főként ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserje ültetésekor 3–5 főágat hagyunk meg, ezeket nagyjából egyharmadukkal vagy felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltvány ültetésekor a korona sudárral vagy anélkül (üstkorona) is kinevelhető, az almatermésűekhez és a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a som az egyéves termővesszőkön terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkítására szorítkozik. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akut (például hasmenés, hasi görcsök) és krónikus esetekben egyaránt. A somtermés gyógyhatását már az ókorban ismerték. E szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret vagy a hajtásokat például láz ellen használták. A termés bélbetegségek esetén alkalmazható. A levélből, virágból és termésből készült gyógyszerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésében használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására alkalmas. A som más, kevésbé értékes gyümölcsökkel is kombinálható. Délnyugat-Európában a somtermésből szívesen készítenek befőttet és lekvárt. Konyhai szempontból érdekes a som felhasználása vegyes befőttekben vörös áfonyával és körtével, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a somtermés sok savat és pektint is tartalmaz, amelyek a zselésítő képességet befolyásolják. Így érthető, hogy a somot évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszeripari feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Kamila | Revízió: 16. 7. 2026