Húsos som 'Wydubietskij' - konténeres Cornus mas 'Wydubietskij'

Termék részletes leírása

Húsos som 'Wydubietskij' - a húsos som nagyra becsült, korán termő képviselője, amely kiváló gyümölcsminősége és a hazai viszonyok között is megbízható termőképessége miatt kedvelt. Közepes növekedésű fa vagy cserje, kifejlett korában 3–4 méter magasra nő. Koronája fiatalon kissé ritkás, később szabályos, széles ovális formává sűrűsödik, így a termés jól hozzáférhető a szüretkor. Levelei tojásdadok vagy elliptikusak, élénkzöld színűek, jellegzetesen erőteljes erezettel. Ősszel mutatós sárga és narancssárga árnyalatokat öltenek, ami az év végén is növeli a növény díszértékét. Nagyon kora tavasszal apró, aranysárga virágokkal nyílik, amelyek a korán kirepülő beporzó rovarok fontos táplálékforrásai. Termései nagyon korán, általában augusztus második felében érnek. Nagyok, körte vagy palack alakúak, héjuk mélyvörös és fényes. Gyümölcshúsuk igen lédús, édeskés-savanykás és harmonikus ízű, ezért friss fogyasztásra és sokoldalú konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. Ez a fajta részben öntermékenyülő, a magas és rendszeres termés eléréséhez azonban erősen ajánlott a közelébe porzóként egy másik húsos som fajtát ültetni.

Termesztés: Igényei alapján a húsos som a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás növényei közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyitott fekvések, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termésérés idején igényel több nedvességet, ez az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikerrel termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hűvös fekvések, különösen a gyakran ködös helyek nem igazán kedveznek neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem tűri. Különösen az ültetést követően, a koronaforma kialakításának időszakában igényel erősebb metszést. Bokorként ültetve 3–5 fő ágat hagyunk meg, ezeket nagyjából egyharmadukra-felükre visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltványfa ültetésekor a koronát vezérvesszővel vagy anélkül (üstkoronaként) is kinevelhetjük, az almatermésűekhez és csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som az egyéves termőrészeken terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a bokor vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár hirtelen fellépőkre (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikusakra. A som termésének gyógyhatását már az ókorban ismerték. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen használták. A termés bélbetegségek esetén alkalmazható. A levelekből, virágokból és termésekből készült szerek emésztési problémák, vérszegénység, máj- és vesebetegségek kezelésére használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a somot szívesen dolgozzák fel befőttnek és lekvárnak. Konyhai szempontból érdekes a vörös áfonyával és körtével vegyes befőttben, vadhúsok köreteként. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. A szárított, őrölt gyümölcshússal nyárson sült húsokat is meghintenek. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, finom szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a kocsonyásodó képességét. Ezért a somot már évszázadok óta használják lekvár, zselé és befőtt készítésére. Élelmiszerré feldolgozva többnyire elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Kamila | Revízió: 16. 7. 2026