Húsos som macrocarpa Cornus mas macrocarpa

Termék részletes leírása

Húsos som macrocarpa - egy hagyományos, nagytermésű fajta, amelyet mind a kertépítészet, mind a termelő gyümölcstermesztés igényeire nemesítettek. Az eredeti faj Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában fordul elő, ahol az erdőszéleket és a bokros lejtőket alkotja. A 'Macrocarpa' fajta erőteljes növekedéssel rendelkezik, magassága 3–4 m, szélessége pedig 2–3 m. A levelei széles elliptikusak, élénkzöldek, ősszel pedig sárga-narancssárga színekre színeződnek. Már február végén vagy márciusban, még a levelek kihajtása előtt, a növényt apró, ragyogó sárga virágok borítják sűrű csoportokban, amelyek a kora tavaszban fontos táplálékforrást jelentenek a méhek számára. A gyümölcs egy nagy, ovális alakú csonthéjas gyümölcs, amely akár 7 g súlyú, sötétvörös színű és fényes felületű. A hús húsos, lédús, édeskese ízű, valamint magas C-vitamin-, sav-, csertannyi- és pektintartalmú. A termés közvetlen fogyasztásra, valamint marmelád, kompott, húsos som-likőr vagy szirup készítésére alkalmas. Dekoratív megjelenése és hasznossága miatt kiválóan alkalmas szoliter növénynek, illetve szabadon növő sövényekbe is. A gyümölcsök hasznosak az immunrendszer számára, és pozitív hatással vannak az érfalakra.

Termesztés: A somlói igényeit tekintve a mészben gazdag talajú, melegkedvelő gyümölcsfák közé tartozik. A leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajokat, napos, nyitott fekvéseket, déli, délkeleti és délnyugati lejtőket kedveli. Szárazabb körülményeket is elvisel, mivel mélyen gyökerezik, és egyenletlenül eloszló csapadékviszonyok mellett is képes nedvességet biztosítani magának. Csak a termésérés idején igényel több nedvességet, ami szezonálisan augusztustól szeptemberig tart. Fában és virágban is teljesen fagyálló. Akár 600 m tengerszint feletti magasságig sikeresen termeszthető. A hűvös fekvések, különösen a gyakori ködös helyek nem igazán kedvezőek számára. Nem tűri az árnyékot vagy félárnyékot sem. Különösen ültetés után, a növekedési forma kialakításának időszakában igényel mélyebb metszést. Bokor ültetésekor 3–5 főágat kell meghagyni, amelyeket körülbelül egyharmadával vagy felével kell visszavágni. A metszést az első három évben meg kell ismételni. Oltvány ültetésekor a koronát egy vezetővel vagy anélkül (üreges korona) hasonló módon lehet kialakítani, mint a magvassal vagy csonthéjasokkal. Mivel a som szaporodása elegendő a vékony éves hajtásokon, a metszés csak a cserje vagy a korona átvilágítására korlátozódik. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési problémákra, különösen bélrendszeri problémákra, mind akut (pl. hasmenés és gyomorgörcsök), mind krónikus esetekben. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebben a szempontban az egész növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökerek, hajtások, termések). A kéreg, gyökerek vagy hajtások például láz ellen használták. A termések bélrendszeri megbetegedések esetén használhatók. A levelekből, virágokból és termésekből készült gyógyszerek felhasználhatók emésztési problémák, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésére. A gyümölcsből nyert friss, sűrített lé cukorbetegség kezelésére használható. A sűrített lé a hagyományos orvoslásban bőrbetegségek kezelésére is használatos. A gyümölcsök velője és a magvakból nyert olaj felhasználható sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására. A som bogyók más, kevésbé értékes gyümölcsfajtákkal is kombinálhatók. Dél-kelet-Európában a somfát kedvelik kompótok és lekvárok formájában feldolgozva. A somtermés kulinárisan érdekes felhasználása vegyes kompótokban, áfonyával és körtével, mint köretet a vadhúshoz. A gyümölcsöket szárítással vagy fagyasztással is tartósítják. A szárított, őrölt gyümölcshúst grillezett húsok szórására is használják. A szárított somtermésből, hasonlóan a csipkebogyóhoz, finom tea készíthető. A gyümölcsökből szintén ízletes, magas vitamin tartalmú szirupot készítenek. A gyümölcsöt alkoholba áztathatjuk, esetleg bort vagy párlatot készíthetünk belőle. A vitaminok, antociánok és fenolikus anyagok mellett a som termései nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaznak, amelyek befolyásolják a zselésedési képességet. A som így logikusan már évszázadok óta használatos lekvárok, zselék és kompótok készítéséhez. Az élelmiszeripari termékek feldolgozásakor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 2026.07.16