Illatos bazsarózsa 'Jadwiga' Paeonia lactiflora 'Jadwiga'

Termék részletes leírása

Illatos bazsarózsa 'Jadwiga' - rendkívül mutatós, hosszú életű évelő. Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken, köves lejtőkön és erdőszéleken nő, hideg telű és nedvesebb tavaszú vidékeken. A 'Jadwiga' fajta lengyel nemesítés eredménye: nemesítőjeként M. Karpow-Lipskit tartják számon, regisztrációja 1964-re esik. Felálló, sűrű lombú, körülbelül 80–90 cm magas és 70–90 cm széles tövet nevel. Levelei sötétzöldek, kétszeresen hármasan összetettek, keskeny elliptikus vagy lándzsás levélkékkel. A lomb a szezon nagy részében dekoratív marad. Júniusban, hűvösebb fekvésben gyakran június–július fordulóján nyílnak nagy, telt virágai, átmérőjük nagyjából 16–20 cm. A sziromlevelek mélyrózsaszínűek vagy rózsás-lilásak, finom gyöngyházfényűek, szélük szabálytalanul csipkézett. Illata kellemes, meleg időben erősebb. Erős szárainak köszönhetően évelőágyásokban és vágott virágként is alkalmazható. Kompozíciókban jól illik nősziromhoz, zsályához, macskamentához, gólyaorrhoz, díszfüvekhez és lágy árnyalatú rózsákhoz. A növény nem ehető.

Termesztés: A teljes napot vagy az enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mert a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, körülbelül 6,5–7,5-ös pH mellett. Agyagos talajban ajánlott a vízelvezető réteg és a kavics bekeverése, laza talajban ellenben több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos. Begyökeresedés után rövid ideig elviseli a szárazságot, de a hosszú aszály kisebb virágokat eredményez. Tavasszal vagy ősszel ültetik. Oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott körülbelül 10–15 cm-rel a felszín alá helyezni, hogy a tő idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen: tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be. A nitrogénnel való túltrágyázás laza, puha növekedést okoz. A metszés elvirágzás után a száraz vagy elfagyott hajtások eltávolítására korlátozódik, alakításra rendszerint nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban körülbelül -25 °C-ig terjed. A bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett hely és a könnyű téli mulcstakarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet. Ilyenkor értékes a jól szellőző termőhely és a nem átázott mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a földlabda téli fagy elleni védelme mellett nevelhető.

További információ: A bazsarózsák termesztési útmutatója

Szerző: Nikol | Revízió: 3.2. 2026