Illatos bazsarózsa 'Sarah Bernhardt' Paeonia lactiflora 'Sarah Bernhardt'

Termék részletes leírása

Illatos bazsarózsa 'Sarah Bernhardt' - a 'Sarah Bernhardt' fajtát Victor Lemoine nemesítette Franciaországban, és 1906-ban későbben nyíló, telt virágú klasszikusként került be a kertekbe, nevét a híres színésznőről kapta. A húsos gyökerekből tavasszal felálló szárak törnek elő, szeldelt, sötétzöld levelekkel, amelyek hajtáskor gyakran borvörös-bronzos árnyalatúak. Júniustól júliusig nyílnak igen nagy, sűrűn telt virágai, általában 15–20 cm átmérővel, óriózsaszín és lágy rózsaszín árnyalatokban, gyakran ezüstösen világosabb szegéllyel és apró piros szirmokkal a közepén. Illata édes, virágos, vágott virágként több napig eltartható, ezért kötészeti célra is használják. A növény hosszú életű, egy helyen sok évig díszlik, ha feleslegesen nem ültetik át. Kertrészletekben természetesen hat rózsák, nőszirmok és zsályák mellett, kontrasztot alkot díszfüvekkel és fehér virágú évelőkkel is. Az illatos bazsarózsa (Paeonia lactiflora) Kelet-Szibériától Mongólián át Észak-Kínáig terjedő területről származik, ahol füves lejtőkön és cserjések szélén nő.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos, szélvédett termőhelyet kedvel, mivel a nagy virágok esőben elnehezedhetnek. Legjobban mély, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, körülbelül 6,5–7,5 pH mellett. Agyagos talajban ajánlott a vízelvezető réteg és a kavics bekeverése, laza talajokban viszont a több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, de a tartós aszály kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott mintegy 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a tő idővel saját gyökerein gyökeresedjen meg. A trágyázás mértékletes, tavasszal beválik a lassan oldódó, magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya, a túlzott nitrogén puha növekedést okoz. A metszés a száraz vagy elfagyott hajtások eltávolítására korlátozódik virágzás után, alakításra nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban mintegy -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett fekvés és az enyhe téli takarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, fontos a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves mulcs, amely ne érintkezzen közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően körülbelül 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda téli fagy elleni védelme mellett nevelhető.

Bővebben: Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026