Illatos bazsarózsa 'Scarlett O'Hara' Paeonia lactiflora 'Scarlett O'Hara'

Termék részletes leírása

Illatos bazsarózsa 'Scarlett O'Hara' - látványos fajta, amely a Paeonia lactiflora és a Paeonia officinalis keresztezésével létrejött lágyszárú hibridek közé tartozik. A fajtát Lyman D. Glasscock és Elizabeth Falk vezette be 1956-ban, később tájépítészeti felhasználásra szóló díjat is kapott. Tavasszal húsos gyökereiből felálló szárak törnek elő, mélyen szeldelt, sötétzöld levelekkel, amelyek kihajtáskor gyakran bronzos árnyalatúak. Májusban–júniusban a szárak csúcsán szimpla, enyhén csésze alakú, nagyjából 12–15 cm-es virágok nyílnak, skarlátvörös színben, aranysárga portokcsomóval. Elvirágzáskor színük kissé kivilágosodhat. Illatuk könnyed, édes virágillat. Nyitott virágközepének köszönhetően a fajta vonzza a méheket, és messziről is jól érvényesül. Rózsák, nőszirmok és zsályák mellett mutat jól, fehér évelőkkel és finom díszfüvekkel szép kontrasztot alkot. Elfogyasztva a háziállatokra irritáló hatású lehet. A bazsarózsa összességében a kert gyönyörű eleme, színt és romantikus hangulatot visz minden kertbe, így egyetlen kertből sem hiányozhat. 

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot és szélvédett helyet kedvel, mert nagy virágai esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, nagyjából 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagtalajban ajánlott a vízelvezető réteg és a kavicsos bekeverés, könnyű talajban viszont több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, de a hosszan tartó aszály kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott kb. 10–15 cm-rel a talajszint alá helyezni, hogy a tő idővel saját gyökeret fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a nitrogénes túltrágyázás laza szövetű növekedést okoz. A metszés a száraz vagy elfagyott részek elvirágzás utáni eltávolítására korlátozódik, formázásra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett fekvés és a könnyű téli mulcstakarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túlnedvesedő mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a kompozíciótól függően nagyjából 1,2–1,5 m. Edényben csak elegendő mélység, rendszeres öntözés és a földlabda téli fagy elleni védelme mellett nevelhető.

További információ: A bazsarózsák termesztési útmutatója

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026