Illatos boroszlán 'Aureomarginata' Daphne odora 'Aureomarginata'

Termék részletes leírása

Illatos boroszlán 'Aureomarginata' - Kínából és Japánból származó faj örökzöld kultivárja. A faj őshazájában bozótosokban és erdőszéleken, védettebb fekvésű helyeken nő. A kultivárt elsősorban feltűnően tarka lombjáért és virágainak erős illatáért becsülik, amely akkor jelentkezik, amikor a kert még szinte színtelen. Sűrű, kerekded vagy enyhén szétterülő cserjévé fejlődik, kifejlett korában nagyjából 1–1,5 m magas és 1–1,5 m széles. Levelei bőrszerűek, fényesek, sötétzöldek, keskeny fordított tojásdadok vagy lándzsásak. Szélüket szabálytalanul aranysárga vagy krémsárga sáv szegélyezi. Már a tél végétől, leggyakrabban februártól áprilisig sűrű virágcsomók jelennek meg a hajtások végén. A bimbók bíborrózsaszínek, kinyílva a virágok belül halvány rózsaszínek, szinte fehérek. Illatuk édes, telt és nagyon intenzív, ezért a kultivárt gyakran ültetik bejáratok, utak és teraszok közelébe. Elvirágzás után csak kivételesen képződnek apró piros termések. A növény lenyelve mérgező. Kertkompozícióban jól mutat hunyorokkal, páfrányokkal, árnyékliliomokkal, pierisekkel, dérbabokkal vagy alacsonyabb rododendronokkal, ahol tarka levelei egész évben bevilágítják a félárnyékos részeket.

Termesztés: Legjobban félárnyékban vagy reggeli napot kapó helyen fejlődik, ahol védett a téli széltől és az erős déli tűző naptól. A talaj legyen humuszos, könnyű vagy középkötött, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves és inkább enyhén savanyú, ideálisan nagyjából 5,5–6,5 pH-jú. A boroszlánok nem tűrik az átültetést és a tartós pangóvizet, ezért fontos, hogy a végleges helyét már ültetéskor kiválasszuk, és az ültetőgödör aljára vízelvezető réteget tegyünk. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik. Ültetés után jót tesz neki a lombkomposztból vagy finom fenyőkéregből készült talajtakarás, amely megőrzi a nedvességet és védi a sekélyen futó gyökereket. Az öntözés legyen rendszeres, főleg az első években és hosszabb szárazság idején, de túlöntözés nélkül. A trágyázás mérsékelt, tavasszal kisebb adag komposzt vagy savanyú talajt kedvelő cserjéknek való tápanyag ajánlott. A metszés csak a sérült vagy rossz állású ágak eltávolítására korlátozódik, közvetlenül elvirágzás után, mert a növény az erősebb beavatkozást rosszul viseli. Edényben csak nagyobb konténerben, kiváló vízelvezetéssel és a földlabda védett teleltetésével nevelhető. Hazai viszonyok között a kultivár nagyjából -17 és -20 °C között fagytűrő, a szélvédett helyen álló idősebb növények megbízhatóbbak, mint a fiatal telepítések. Csoportos ültetéshez 80–100 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként körülbelül 1–2 növényt jelent. A kártevők közül levéltetvek vagy pajzstetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül főként a fitoftórás gyökérrothadás, a levélfoltosságok és a nedves tél utáni hajtáskárosodás. Kezdőknek csodálatos, de a termőhelyre érzékenyebb kultivár, amely ott hálálja meg a gondoskodást, ahol nyugalmat, jó vízáteresztő talajt és a téli nedvesség elleni védelmet kap.

Szerző: Kristýna | Revízió: 07.04.2026