Illatos fűszercserje 'Aphrodite' Calycanthus floridus 'Aphrodite'

Termék részletes leírása

Illatos fűszercserje 'Aphrodite' - feltűnő, magasabbra növő, viszonylag gyors növekedésű lombhullató cserje, amely kifejlett korában körülbelül 3–4 m magasságot és 2–3 m szélességet ér el, felálló, szélesen szétterülő habitust alakítva ki. Ágai zöldesek, később szürkésbarnára váltanak, kérgük sima, és virágzáson kívül is igen elegáns hatást keltenek. Levelei tojásdadok vagy visszás tojásdadok, telt sötétzöldek és fényesek, ősszel meleg sárga árnyalatokra színeződnek, és hozzájárulnak a cserje összképének díszértékéhez. Legfőbb dísze azonban a nagy, feltűnő, akár 9 cm átmérőjű virág, amely májustól júniusig nyílik, borvörös vagy bíborvörös színű, egzotikus megjelenésű, kellemes, édesen fűszeres illatú. A cserje gyakran újravirágzik, egyes virágai nyár folyamán is megjelenhetnek, bár már kisebb számban. Elvirágzás után zöld toktermések fejlődnek, amelyek fokozatosan barnulnak, és ősszel is díszesek maradnak. A fajtát nagyra értékelik virágainak mérete, intenzív színe és jó fagytűrése miatt. Legjobban szoliterként, reprezentatív cserjecsoportokban vagy természetközeli kertekben érvényesül, ahol egzotikus jellege kiemelkedik.

Illatos fűszercserje - közepes méretű, lombos, lombhullató cserje. 1 - 3 m magasra nő. Koronája változatos, laza és félig nyitott. Levelei széles elliptikusak vagy hosszúkás tojásdadok, hegyesek, tavasszal friss zöld színnel hajtanak, hosszuk 12 - 15 cm. Enyhén fényesek, ősszel sárgára színeződnek. Május folyamán virágzik, fő virágzási ideje azonban csak júniusban és júliusban van. Virágai 3 - 5 cm nagyok, teltek, számos lepellevélből állnak, borvörös vagy sötét bíbor színűek. Illatuk nagyon édes. Virágzás után zöld és lila színű magtokok képződhetnek. Virágainak köszönhetően igen érdekes szoliter növény.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, teljes fényben hozza a legtöbb virágot, de levelei nem szenvednek napégéstől. Ideális számára a védett hely mérsékelten nedves, humuszos, jó vízáteresztő talajjal. A fűszercserje a talajok széles skáláját tűri a homokos vályogtól a vályogtalajig, fontos azonban a fölösleges víz elvezetése, mert a tartósan pangó vizet nem viseli el. Az optimális pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 6,0–7,0. A növényeket leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ültetik jól fellazított, komposzttal dúsított ültetőgödrökbe. Ültetés után rendszeres, de nem túlzott öntözést igényel, a jól begyökeresedett cserjék később jól tűrik a szokásos nyári szárazságot, a tartós szárazságot azonban nem. A tő környékét érdemes kéreg- vagy faapríték-mulccsal takarni, amely csökkenti a párolgást és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. Csoportos ültetésnél a csemetéket általában körülbelül 1–1,5 m-es távolságra helyezik el, ami nagyjából 1 cserjének felel meg m²-enként. A következő években inkább fenntartó metszést végzünk: eltávolítjuk az idősebb, gyengén virágzó ágakat, és elvirágzás után vagy kora tavasszal a cserje egy részét megifjítjuk, hogy elősegítsük a virágképződést a fiatal vesszőkön. A fűszercserje hazai viszonyok között teljesen fagytűrő, a −25 °C körüli lehűlést is jól bírja, kedvező termőhelyen ennél alacsonyabbat is. A cserje általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, megfelelő termőhelyválasztás esetén hosszú távon életerős marad.

Szerző: Lucie | Revízió: 10.2. 2026