Illatos hóvirágfa Abeliophyllum distichum

Termék részletes leírása

Illatos hóvirágfa - lombhullató cserje az olajfafélék családjából, Közép-Korea világos lombos és hegyvidéki erdeiből származik. A kertekben az aranyfa szerényebb rokonaként alkalmazzák, nagyon korai virágzásáért és finom illatáért becsülik. Sűrűn elágazó, enyhén csüngő habitust nevel, Közép-Európa viszonyai között 1-1,5 m magasra és 1,5-2 m szélesre nő. Vesszői vékonyak, gyakran halványan bíborosak. Levelei átellenesen állnak, tojásdadok vagy elliptikus-lándzsásak, 4-8 cm hosszúak, középzöldek, ősszel sárga és bíbor árnyalatokba színeződnek. Virágai márciusban és áprilisban jelennek meg, még a teljes lombosodás előtt. Az előző évi hajtások mentén rövid fürtökben nyílnak a fehér vagy halványan rózsás, négy keskeny cimpájú, mintegy 1,5 cm széles virágok, rózsaszínes bimbókból. Finom, keserűmandulára emlékeztető illatuk szélcsendes időben érvényesül leginkább. Elvirágzás után lapos, szélükön szárnyas termések fejlődnek, amelyek nyár végéig a cserjén maradnak. Előkertekben, utak és bejáratok mellett mutat a legszebben, ahol közelről is megcsodálható, kisebb kertekben szoliterként vagy alacsonyabb cserjecsoportok részeként is jól érvényesül. Korai virágzásával a méheket és más beporzókat olyankor csalogatja, amikor a kertben még kevés más virág nyílik.

Termesztés: A megbízható virágzás érdekében napos vagy enyhén árnyékolt, lehetőleg szélvédett termőhelyre ültetik, ahol a virágokat kevésbé károsítják a késői fagyok. A jó vízáteresztő, humuszban gazdag homokos vályogtalajt kedveli, amely enyhén nedves marad, de nem vizenyős, kémhatása enyhén savanyútól semlegesig terjedhet. A fiatal növények nehezebben viselik a kiszáradást, ezért ültetés után a talajt mulcsozzák, száraz időszakokban pedig öntözik, az idősebb cserjék a rövid aszályt jobban tűrik. Magyarország legtöbb területén nagyjából -23 °C-ig fagytűrő, nagyon hideg fekvésben vastagabb mulcsréteg segít a gyökérzónában. Metszése nem szükséges, elvirágzás után csak az idős vagy sérült ágakat távolítják el, illetve néhány évente a legidősebb hajtások kivágásával ifjítják a cserjét. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, hűvösebb vidékeken a tavaszi időpont ajánlottabb. Szabadon növő, alacsony sövény telepítésekor a cserjéket egymástól mintegy 80-100 cm-re ültetik, szoliterként elegendő helyre van szükségük ágaik természetes kiterüléséhez. Egészséges, jó vízelvezetésű talajban betegségek és kártevők csak elvétve okoznak gondot, érzékenyebb viszont a tartós túlöntözésre és az ismétlődő tavaszi fagyokra, amelyek csökkenthetik a virágzást.

Szerző: Jana | Revízió: 1.12. 2025