Illatos ibolya 'Rubriflora' Viola odorata 'Rubriflora'

Termék részletes leírása

Illatos ibolya 'Rubriflora' - Európából és a Földközi-tenger vidékétől a Kaukázusig terjedő területről származik. Természetes élőhelyén lomberdők szegélyén, cserjésekben és világos aljnövényzetben nő, ahol tavasszal a fák lombfakadása előtti fényt hasznosítja. A 'Rubriflora' fajta a klasszikus „ibolyaszínű” palettát rózsás bíbor és vöröses ibolyaszínű árnyalatok felé tolja el, miközben megőrzi a jellegzetes, édes illatot, amelyet az illatszergyártás is nagyra becsül. Alacsony, tartós évelő rövid rizómával és gyökerező indákkal, amelyek összefüggő szőnyeget alkotnak. Márciustól áprilisig a szív alakú, sötétzöld levelekből álló tőlevélrózsa felett rövid kocsányokon egyesével jelennek meg a virágok, egyes állományoknál ősszel gyenge újravirágzás is előfordulhat. Virágai ehetők, főként díszítésre és ízesítésre használják, leveleit hagyományosan gyógynövénykeverékekhez adták, a növény illóolajokat és más, a népi gyógynövényismeretben hasznosított természetes anyagokat tartalmaz. Kifejlett állománya 10–15 cm magas, szélessége 20–30 cm, mivel indái a lombkomposztban könnyen meggyökeresednek. Tavasszal értékes nektáradó növény az első méhek és poszméhek számára. A kertben illatos aljnövényszintként érvényesül rózsák, cserjék és gyümölcsfák alatt vagy árnyékos évelőágyásban.

Termesztés: Félárnyékot vagy szórt napfényt kedvel, hűvösebb és nedvesebb talajon a naposabb helyet is elviseli, tűző napon azonban hamarabb kiszárad. Legjobban humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves talajban fejlődik, a megfelelő pH nagyjából 5,5–7,5. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, kb. 20–25 cm-es ültetési távolságnál az állomány összezáródik, ami a kívánt sűrűségtől függően négyzetméterenként körülbelül 15–25 tőnek felel meg. Az öntözés főként ültetés után és szárazabb tavaszokon fontos, a lombkomposzt-mulcs segít megőrizni a nedvességet és a tápanyagokat. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb komposzttal vagy virágzás után kis adag szerves trágyával. A gondozás a régi levelek tél utáni eltávolításából és az indák időnkénti visszaszorításából áll, ha az állomány a kijelölt helyen túlterjed. A kifejlett növények kb. -25 °C-ig fagytűrők, és általában nem igényelnek takarást. Edényben is nevelhető mélyebb, drénréteggel ellátott cserépben, ahol a nedvesség jobban szabályozható és az állomány tömör marad. Télen az edényes növényeknél kerülni kell a tartós túlnedvesedést, amely a rizómák rothadásának kedvez. A hosszú távú életerő érdekében beválik, ha az állományt néhány évente szétosztják, és friss, humuszos földben megújítják.

Szerző: Nikol | Revízió: 13.2. 2026