Illatos ibolya Viola odorata

Termék részletes leírása

Illatos ibolya - bájos, alacsony évelő növény az ibolyafélék családjából, Európából, Észak-Afrikából és Nyugat-Ázsiából származik. Hazai viszonyok között régóta otthonos, és tavasszal az elsők között jelenik meg. Szív vagy vese alakú levelekből álló tőlevélrózsákat fejleszt, földfelszíni indáival fokozatosan összefüggő szőnyegekké terjed. Virágzáskor 10–15 cm magas, kiterjedése nagyjából 20–30 cm. Márciustól áprilisig, kedvező ősz esetén olykor szeptemberben ismét gyengén, apró, ötszirmú virágokat hoz sötét kékeslila vagy bíboros árnyalatokban. Illata erős, édes, hűvösebb időben is jól érezhető, ezért évszázadokon át ültették kolostor- és falusi kertekben, emellett az illatszergyártásban és a népi gyógyászatban is felhasználták. Virágai és fiatal levelei ehetők. Egyebek mellett nyálkaanyagokat, flavonoidokat és illatanyagokat tartalmaznak, a konyhában frissen salátákba, desszertek díszítésére, szörpökbe vagy kandírozva használják. A faj önbeporzó, beporzó fajtát nem igényel. Kompozícióban természetes hatást kelt cserjék és lombos fák alatt, félárnyékos ágyások elején, utak mentén, fűszernövényes részeken és edényekben is. Jól kiegészítik a hunyorok, tüdőfüvek, kankalinok, tűzesők vagy páfrányok.

Termesztés: A félárnyékot vagy a szórt napfényt kedveli, hűvösebb és nedvesebb talajban a naposabb helyet is elviseli, tűző napon azonban gyorsabban kiszárad. Legjobban humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves talajban fejlődik, a megfelelő pH-érték körülbelül 5,5–7,5. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, az állomány kb. 20–25 cm-es tőtávolság mellett záródik, ez a kívánt sűrűségtől függően nagyjából 15–25 db növénynek felel meg négyzetméterenként. Az öntözés főként ültetés után és szárazabb tavaszokon fontos, a lombkomposztos talajtakarás segít megőrizni a nedvességet és a tápanyagokat. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb komposzttal vagy kis adag szerves trágyával virágzás után. A gondozás a régi levelek tél utáni eltávolításából és az indák időnkénti visszaszorításából áll, ha az állomány túlterjed a kijelölt helyen. A beérett növények körülbelül -25 °C-ig fagytűrők, és általában nem igényelnek takarást. Edényben mélyebb cserépben, vízelvezető réteggel termeszthető, ahol a nedvesség jobban ellenőrizhető, és az állomány tömör marad. Télen az edényes növényeknél kerülni kell a tartós túlnedvesedést, amely elősegíti a rizómák rothadását. A tartós életerő érdekében beválik, ha az állományt néhány évente szétosztjuk, és friss, humuszos földben megújítjuk.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.3. 2026