Illatos macskamenta Nepeta cataria

Termék részletes leírása

Illatos macskamenta - aromás, rövid életű évelő az árvacsalánfélék családjából. Eurázsiából származik, ahol száraz útszéleken, romtalajokon és tisztásokon nő. Felálló, négyszögletes szárakat és lazább, enyhén szétterülő bokrokat fejleszt, amelyek kifejlett korukban mintegy 0,6–1 m magasak és 0,4–0,6 m szélesek. Levelei szív alakúak vagy háromszögletűek, szürkészöldek, finoman szőrösek, szétdörzsölve erősen illatoznak. Júniustól szeptemberig a hajtások végén ritkás füzérekben jelennek meg apró, kétajkú virágai, amelyek többnyire fehérek, halványlila árnyalattal és foltokkal, az egyes virágok mérete körülbelül 6–10 mm. A virágok nektárt és virágport kínálnak a méheknek, poszméheknek és zengőlegyeknek, a fűszerkertben pedig világos, légies fátylat alkotnak a levendula, a zsálya vagy a díszfüvek között. A macskák számára a nepetalakton-tartalma miatt vonzó, ezért a kerti állományt olykor rágás vagy hempergés károsíthatja. Elvirágzás után érnek a magvakat tartalmazó makkocskák, leggyakrabban augusztusban és szeptemberben, és az önvetés az egyik oka annak, hogy a növény az ágyásokban könnyen fennmarad. Hajtásait hagyományosan aromás keverékekhez és teafőzetekhez szárítják, a konyhában mértékkel, mentás jellegű fűszerként használható.

Termesztés:  A teljes napot vagy a félárnyékot és a jó vízáteresztő, inkább száraz talajt kedveli. A soványabb termőhelyet is elviseli, nehéz és tartósan vizes talajon rövidebb ideig él. Ajánlott a vízelvezetés és kavics vagy homok bekeverése, edényben magasabb ásványianyag-tartalmú fűszernövény-föld. A talaj kémhatása körülbelül pH 6,5–8,0 legyen. Ültetése leggyakrabban márciustól októberig történik, ültetés után a közeget enyhén nedvesen kell tartani, begyökeresedés után a növény jól tűri a szárazságot. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal elegendő komposzt vagy kevés lassan oldódó műtrágya, a nitrogénes túltrágyázás puhább hajtásokat eredményez. A fő virágzási hullám után az állományt általában visszavágják, ami tömörebb növekedést és újabb virágképződést segít elő. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül -25 °C, télen inkább a szárazabb talaj és a jól szellőző, tartós hótakarótól mentes termőhely megfelelő. Az ajánlott ültetési távolság 40–50 cm, körülbelül 4–6 növény négyzetméterenként. A betegségek közül forró, száraz nyáron lisztharmat jelentkezhet, a légmozgás biztosítása és a túlöntözés elkerülése csökkenti az előfordulását. Tavasszal a fiatal hajtásokon csigák jelenhetnek meg. Szárításhoz a hajtásokat leggyakrabban a virágzás kezdetén szedik, amikor az illatuk a legerősebb. Ajánlott a kavicsos takarás, amely szárazabban tartja a gyökérnyakat és visszaszorítja a gyomokat. Ha a cél az önvetés korlátozása, az elnyílt füzéreket folyamatosan el kell távolítani. Edényben télen a földlabdát burkolással kell védeni az átfagyástól, a növényt pedig szélvédett helyre kell állítani.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026