Indiai mangó Mangifera indica

Termék részletes leírása

Indiai mangó  - örökzöld gyümölcsfa a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjából, Dél-Ázsiából származik. Meleg vidékeken több tíz méter magasra is megnő, edényben jóval kisebb, mintegy 2 méteres méretet tart, és sűrű koronát nevel hosszú, bőrszerű, fényes levelekkel. A fiatal hajtások gyakran bronzos vagy vöröses árnyalatúak. 10–15 éves korukban kezdenek virágozni, optimális körülmények között évente kétszer is. A virágok 10–40 cm hosszú bugákban nyílnak, aprók, fehéresek vagy sárgásak és finoman illatosak, többségük azonban kötődés nélkül lehullik. A fa általában önbeporzó, a jobb terméskötődést az apró rovarok tevékenysége és a tartósan meleg időjárás segíti. Termése nagy csonthéjas gyümölcs édes, aromás terméshússal, héja fajtától függően zöld, sárga vagy pirosan bemosott. A gyümölcshús természetes módon rostot és vitaminokat tartalmaz, főként C-vitamint és A-provitamint, ezért frissen, valamint smoothie-kba, sorbet-okba, chutney-ba vagy aszalva is felhasználható. A nedv és a gyümölcshéj érzékeny személyeknél bőrirritációt okozhat, ami az urushiolhoz hasonló anyagokkal függ össze.

Termesztés: Hazai viszonyok között a mangót főként hordozható, edényes növényként nevelik. Teljes napfényt, meleget és védett mikroklímát igényel, nyáron a szabadban lehet, ősszel és télen általában világos beltérbe vagy télikertbe kerül. Tartósan a nagyjából 18–28 °C-os hőmérséklet felel meg neki, 10 °C alatt növekedése jelentősen lelassul, a 4 °C körüli hideg virághullást és levélkárosodást okozhat, a fagy pedig többnyire végzetes. Edényes neveléshez stabil, nehezebb cserép és agyaggranulátumból készült vízelvezető réteg ajánlott, hogy a gyökérlabda ne álljon vízben. A fiatal növényeknek jót tesz a magasabb páratartalom és télen a kiegészítő megvilágítás. Könnyű, levegős, jó vízelvezetésű, magasabb szervesanyag-tartalmú, kb. 5,5–7,5 pH-jú közeg való neki. Az öntözés legyen bőséges, de csak a közeg részleges kiszáradása után, mert a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezet. A növekedési időszakban kiegyensúlyozott trágyázás javasolt, idősebb növényeknél virágzás előtt gyakran magasabb foszfor- és káliumtartalmú tápanyagot alkalmaznak. A metszés a kompakt korona megtartására és a gyenge hajtások eltávolítására szorítkozik. Elsősorban a túl hosszú hajtásvégeket kurtítják vissza (gyakran az idei hajtások negyedével-harmadával), és eltávolítják a befelé növő, keresztező vagy sérült ágakat, hogy a korona levegős maradjon. Az átültetést leggyakrabban tavasszal végzik, nagyobb növényeknél elegendő a felső közegréteg rendszeres cseréje. Nyári kitelepítéskor fokozatos szoktatás szükséges, hogy a beltérből teljes napfényre hirtelen áthelyezett növény levelei meg ne égjenek. Lakásban levéltetvek, viaszos pajzstetvek, teknős pajzstetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, magasabb páratartalomnál lisztharmat is. A betakarítás hazai viszonyok között nem rendszeres, ha mégis kötődik termés, az általában nyáron, a virágzás után kb. 3–6 hónappal érik be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.02. 2026