Indiai szamóca Duchesnea indica

Termék részletes leírása

Indiai szamóca - alacsony, évelő lágy szárú növény a rózsafélék családjából, Kelet- és Délkelet-Ázsiából származik. A kertben talajtakaróként viselkedik, mert hosszú indákat fejleszt, amelyek a szárcsomóknál könnyen meggyökeresednek, és fokozatosan összefüggő állományt alkotnak. Hármas összetett levelei a szamócáéra emlékeztetnek, közép- vagy sötétzöldek, védett helyen a tél egy részében is zöldek maradhatnak. Ötszirmú, élénksárga virágai leggyakrabban júniustól augusztusig nyílnak, meleg nyáron tovább is megjelenhetnek. Elvirágzás után gömbölyű, élénkpiros, aszmagvakból álló áltermések fejlődnek, amelyek a szamócától eltérően általában felfelé néznek. A termések ehetők, de kevésbé aromásak és szárazabbak, ezért inkább apró kerti „kóstolnivalóként” vagy díszként szolgálnak. Kertkompozíciókban jól illik utak szegélyébe, sziklakertbe, kövek közé, edényekbe, valamint ritkásabb cserjék alá aljnövényzetnek, ahol finom textúrájával kiegészíti a tavaszi hagymás növényeket és az árnyékkedvelő évelőket. Az erdei szamócától (Fragaria vesca) a sárga virágokon kívül abban is különbözik, hogy terméseinek nincs jellegzetes illata és íze, így a kertben inkább látványelemként érvényesül. Virágait apró beporzók, főként méhek és zengőlegyek látogatják, az állomány pedig száraz nyáron búvóhelyet nyújt a talajlakó gerincteleneknek.

Termesztés:  Termesztéséhez a napos vagy félárnyékos termőhely válik be, mély árnyékban gyérebben virágzik. A talaj legyen jó vízáteresztő, a soványabb, köves talajtól a humuszos kerti földig, a tartósan túlnedvesedő helyek növelik a gyökérrothadás kockázatát. A talaj kémhatását nagyjából pH 5,5–7,0 között jól tűri. Ültetése leggyakrabban márciustól októberig történik, edényben ajánlott vízelvezető réteg és olyan közeg, amely nem tömörödik, és gyorsan elvezeti a felesleges vizet. Az öntözés főként ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban fontos, begyökeresedés után a rövid szárazságot jobban viseli, mint a tartósan nedves talajt. A tömör állomány megtartásához általában szegéllyel határolják, és folyamatosan eltávolítják a túlnövő indákat, különben gyorsan kitölti a szabad felületet. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között nagyjából -22 °C, edényben ajánlott a gyökérlabdát a fagytól védeni. Tavasszal elegendő enyhe trágyázás komposzttal. Betegségek közül ritkán levélfoltosság vagy szárazság idején lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül főként a csigák károsítják a fiatal leveleket. Ültetéskor 25–30 cm tőtávolság ajánlott, 1 m²-re a záródás kívánt gyorsaságától függően nagyjából 9–16 növény szükséges. Az enyhe taposást is elviseli, egyes kertekben a gyepben is megmarad, ahol zöld szőnyegként, alkalmanként sárga virágokkal díszít.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.01. 2026