Indiánbanán 'Davis' Asimina triloba 'Davis'

Termék részletes leírása

Indiánbanán 'Davis' - gyümölcsfa az Egyesült Államok keleti részéről, ahol természetes módon ártéri erdők szélén és vízfolyások mentén nő. A 'Davis' fajtát Corwin Davis nemesítő és lelkes gyümölcstermesztő válogatta ki a vadon élő állományból, a szakirodalom szerint szelekciója 1959 körül történt. Kisebb fává vagy többtörzsű cserjévé fejlődik, felálló, idővel lekerekedő koronával, a kertekben általában 3–5 m magas és hasonlóan széles. Nagy, visszás tojásdad levelei 20–30 cm hosszúak is lehetnek, ősszel sárgára színeződnek. Tavasszal, leggyakrabban áprilisban és májusban jelennek meg bókoló, sötét bordós, hat lepellevelű virágai. Termése hosszúkás vagy tojásdad, éréskor sárgászöld, krémes gyümölcshússal, illata a banánra, a mangóra és a vaníliára emlékeztet. A konyhában elsősorban a friss gyümölcshús hasznosítható krémekhez, sorbet-khoz, süteményekhez vagy tejturmixokhoz. A gyümölcs természetes cukrokat, rostot, valamint számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, így jól illik a változatos étrendbe. Csak a gyümölcshús fogyasztható, a magokat és a héjat általában nem eszik meg. A 3–4. évben fordul termőre. 

Termesztés: Meleg mikroklímát, teljes napot és szélvédett helyet igényel, ahol nem szenved a hideg széltől és a késő tavaszi fagyoktól. A fiatal növények hazai viszonyok között az első 2–3 évben jobban viselik az enyhe félárnyékot, mert a tavaszi nap és a szél kiszáríthatja a leveleket és a földlabdát is. Alkalmas számára a fal mellett vagy cserjék szélárnyékában kialakított védett termőhely, mulccsal a talaj egyenletes nedvességéért és hőmérsékletéért. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és tápanyagdús, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő, kötött agyagtalajban vízelvezetésre van szükség. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 5,5–7,0. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Az öntözés ültetés után és aszályos időszakban kulcsfontosságú, a faj inkább érzékeny a kiszáradásra, a túlöntözés viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az első szezonokban beválik a nedvességi állapot rendszeres ellenőrzése, mert a fiatal növények finomabb gyökerei gyorsabban reagálnak a szárazságra, mint a kifejlett fáké. A trágyázás mértékletes, tavasszal komposzt vagy kiegyensúlyozott gyümölcsfa-trágya ajánlott. A metszés a nevelő alakításra és a korona ritkítására korlátozódik. A lombból vagy faaprítékból készült mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és télen védi a gyökereket, fiatal ültetéseknél vastagabb réteg, valamint a törzs vadrágás elleni védelme ajánlott. Általában április végétől májusig virágzik, a betakarítás fajtától és fekvéstől függően szeptember–októberben esedékes, a gyümölcsöket megpuhuláskor szedjük. A kifejlett növények fagytűrése a források szerint mintegy -25 °C, a fiatal ültetések az első 1–2 télen meghálálják a vastagabb mulcsot és a téli pangó víztől mentes termőhelyet. A biztos beporzáshoz két eltérő fajta ültetése válik be, a fák közötti távolság körülbelül 3–4 m. Edényes nevelése csak mély konténerben lehetséges, jó vízáteresztő közeggel és pangó vizet nem okozó öntözéssel, télen segít az edény szigetelése és a szélvédett hely, hogy a földlabda ne fagyjon át. Betegségek és kártevők inkább ritkán jelentkeznek, időnként levéltetvek, a levelek szél okozta sérülése, vadrágás, illetve hűvös tavaszon gyenge terméskötődés fordulhat elő. A beporzó rovarok gyenge aktivitása esetén a termés a virágpor két fajta közötti, finom ecsettel végzett kézi átvitelével növelhető.

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.02.2026