Indiánbanán 'NC-1' Asimina triloba 'NC-1'

Termék részletes leírása

Indiánbanán 'NC-1' - korábbi érésű szelekcióként becsülik, jó gyümölcsmérettel és nagyobb arányú ehető gyümölcshússal. A kertben kisebb, lazább koronájú fává fejlődik, rendszerint 4–6 m magas és 3–5 m széles. Levelei feltűnően nagyok, hosszúkásak, gyakran 20–30 cm hosszúak, nyáron mélyzöldek, ősszel sárgára színeződnek. Egyesével álló virágai a teljes lombfakadás előtt nyílnak, általában májusban, legkésőbb június elején, hat lepellevelük bíbortól a borvörösesbarnáig terjedő színű. Természetes beporzói a legyek és a bogarak, ezért hűvösebb tavaszokon a terméskötődés változó. A termés a nyár alakulásától függően augusztus végétől szeptemberig érik, zöldessárga vagy sárga, húsa krémszínű, finoman rostos, pudingszerű. Jól beérve íze banánra emlékeztet, mangós és dinnyés árnyalattal. A konyhában frissen, turmixokba, krémekbe és fagylaltokba, illetve finom süteményekbe használható. A termés természetes módon C-vitamint, karotinoidokat és ásványi anyagokat tartalmaz, a magvak nem fogyaszthatók. A 3–4. évben fordul termőre. 

Termesztés: Meleg mikroklímát, teljes napsütést és szélvédett helyet igényel, ahol nem éri hideg szél és késő tavaszi fagy. A fiatal növények hazai viszonyok között az első 2–3 évben jobban tűrik az enyhe félárnyékot, mert a tavaszi nap és a szél kiszáríthatja a leveleket és a földlabdát is. Alkalmas a fal mellett vagy cserjék szélárnyékában fekvő védett termőhely, a talaj nedvességét és hőmérsékletét stabilizáló mulccsal. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és tápanyagdús, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő, kötött agyagtalajban vízelvezetés ajánlott. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 5,5–7,0. Az ültetés leggyakrabban tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Az öntözés az ültetés után és aszályos időszakban kulcsfontosságú, a faj inkább érzékeny a kiszáradásra, a túlzott nedvesség viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az első idényekben beválik a nedvesség rendszeres ellenőrzése, mert a fiatal növények finomabb gyökerei gyorsabban reagálnak a szárazságra, mint a kifejlett fáké. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzt vagy kiegyensúlyozott gyümölcsfatrágya. A metszés a nevelő alakításra és a korona ritkítására korlátozódik. A lomb- vagy faaprítéktakarás stabilizálja a nedvességet és télen védi a gyökereket, fiatal ültetésnél vastagabb réteg, valamint a törzs vadrágás elleni védelme ajánlott. A virágzás általában április végén vagy májusban kezdődik, a betakarítás fajtától és fekvéstől függően szeptember–október, a gyümölcsöt megpuhuláskor szedjük. A kifejlett növények fagytűrése mintegy -25 °C, a fiatal ültetések az első 1–2 télen meghálálják a vastagabb takarást és a téli pangó víztől mentes termőhelyet. A megbízható beporzáshoz két különböző fajta ültetése válik be, a fák közötti tőtávolság körülbelül 3–4 m. Edényes nevelés csak mély konténerben lehetséges, jó vízáteresztő közeggel és pangó víz nélküli öntözéssel, télen az edény szigetelése és a szélvédett hely segít, hogy a földlabda ne fagyjon át. A betegségek és kártevők inkább mellékesek, időnként levéltetű, a levelek szél okozta sérülése, vadrágás és hűvös tavasz esetén gyenge terméskötődés fordul elő. A beporzók gyenge aktivitása esetén a termés növelhető a virágpor két fajta közötti kézi átvitelével, finom ecsettel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.02.2026