Indiánbanán 'Prima 1216' Asimina triloba 'Prima 1216'

Termék részletes leírása

Indiánbanán 'Prima 1216' - az indiánbanán olasz fajtája, Montanari 1216 néven is ismert. Elsősorban nagy terméseinek, jó termőképességének és viszonylag megbízható önbeporzásának köszönhetően terjedt el. Maga a faj Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol humuszos erdőkben és vízfolyások menti ártereken nő. Hazai viszonyok között lassú vagy közepes növekedésű kisebb fát nevel, amely általában 2–4 m magas és mintegy 2–3 m széles. Koronája felálló vagy tojásdad, levelei széles visszás tojásdadok, 20–30 cm hosszúak, nyáron mélyzöldek, ősszel sárgák. Áprilistól májusig sötét bordó vagy bíborbarna virágok jelennek meg. Termései szeptembertől októberig érnek, gyakran valamivel korábban, mint a későbbi fajtáké. Alakjuk megnyúlt vagy tojásdad, tömegük leggyakrabban 200–250 g körüli, néha több is, húsuk sárga, kevesebb, de nagyobb maggal. Ízük édes és krémes, mangó, banán és vanília jegyeivel, finoman ananászos utóízzel. A gyümölcshús friss fogyasztásra, turmixokba, fagylaltokba, desszertekbe és pürének is alkalmas. A termés C-vitamint, káliumot, magnéziumot, vasat és mangánt tartalmaz. Nagy leveleinek és szokatlan virágainak köszönhetően a fajta a betakarításon kívül is díszes, szoliterként vagy kisebb ehető kertbe egyaránt ajánlott.

Termesztés: Meleg mikroklímát, teljes napot és szélvédett helyet igényel, ahol nem szenved a hideg széltől és a késői fagyoktól. A fiatal növények hazai viszonyok között az első 2–3 évben jobban tűrik az enyhe félárnyékot, mert a tavaszi nap és a szél kiszáríthatja a leveleket és a földlabdát is. Megfelelő a fal mellett vagy cserjék szélárnyékában lévő védett termőhely, mulccsal az egyenletes talajnedvesség és -hőmérséklet érdekében. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és tápanyagdús, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő, nehéz agyagtalajban vízelvezetés szükséges. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 5,5–7,0. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Az öntözés ültetés után és aszályos időszakban kulcsfontosságú, a faj inkább érzékeny a kiszáradásra, a túlöntözés viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az első szezonokban beválik a nedvesség rendszeres ellenőrzése, mert a fiatal növények finomabb gyökerei gyorsabban reagálnak a kiszáradásra, mint a kifejlett fáké. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott gyümölcsfatrágyával. A metszés a nevelő alakításra és a korona ritkítására korlátozódik. A lombból vagy faaprítékból készült mulcs stabilizálja a nedvességet és télen védi a gyökereket, fiatal ültetéseknél vastagabb réteg és a törzs vadrágás elleni védelme ajánlott. A virágzás általában április végén vagy májusban kezdődik, a betakarítás fajtától és fekvéstől függően szeptember–október között esedékes, a terméseket megpuhuláskor szedjük. A kifejlett növények fagytűrése nagyjából -25°C, a fiatal ültetések az első 1–2 télen vastagabb mulcsot és téli pangó víztől mentes termőhelyet igényelnek. A megbízható beporzás érdekében beválik két különböző fajta ültetése, a fák közötti távolság körülbelül 3–4 m. Edényes termesztése csak mély konténerben lehetséges, jó vízáteresztő közeggel és pangó vizet nem hagyó öntözéssel, télen az edény szigetelése és a szélvédett hely segít, hogy a földlabda ne fagyjon át. Betegségek és kártevők inkább ritkán jelentkeznek, időnként levéltetvek, a levelek szél okozta vagy vadrágásból eredő sérülése, illetve hűvös tavasz esetén gyenge terméskötődés fordulhat elő. A beporzók gyenge aktivitása esetén a termés két fajta közötti kézi, finom ecsettel végzett virágporátvitellel növelhető.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.4. 2026