Indiánbanán 'Susquehanna' Asimina triloba 'Susquehanna'

Termék részletes leírása

Indiánbanán 'Susquehanna' - az annónafélék családjába tartozó gyümölcsfaj, amely természetes élőhelyén Észak-Amerika keleti részének nedves erdeinek aljnövényzetében és a vízfolyások mentén nő. A 'Susquehanna'® fajta Neal Peterson amerikai nemesítő fajtacsoportjába tartozik, a teszteken kifejezett íze és ehető húsának magas aránya miatt értékelik. A fa felfelé törő koronát nevel, kifejlett korában általában kb. 4–5 m magasra és 3–4 m szélesre nő. Levelei nagyok, elliptikusak, nyáron zöldek, ősszel sárgára színeződnek. Virágai áprilistól májusig nyílnak, sötét bíborbarna árnyalatúak, átmérőjük kb. 4–5 cm. A termés szeptembertől októberig érik, feltűnően nagy, gyakran 250–450 g tömegű, vastagabb héjú és kevesebb magot tartalmaz. Húsa keményebb, „vajas”, sárgásnarancs színű, édes és intenzíven aromás. A konyhában krémekbe, fagylaltba, süteményekbe és turmixokba is felhasználható. A magja és a héja nem fogyasztható. A 3–4. évben fordul termőre. 

Termesztés:  Meleg mikroklímát, teljes napfényt és szélvédett helyet igényel, ahol nem szenved a hideg széltől és a késő tavaszi fagyoktól. A fiatal növények hazai viszonyok között az első 2–3 évben jobban tűrik az enyhe félárnyékot, mert a tavaszi nap és a szél kiszáríthatja a leveleket és a gyökérlabdát is. Alkalmas egy védett termőhely fal mellett vagy cserjék szélárnyékában, mulccsal a talaj egyenletes nedvességéért és hőmérsékletéért. A talaj legyen mélyebb, humuszos és tápanyagdús, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő, nehéz agyagtalajban vízelvezetés szükséges. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, kb. 5,5–7,0. Ültetése leggyakrabban tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Az öntözés ültetés után és aszályos időszakban kulcsfontosságú, a faj inkább érzékeny a kiszáradásra, a túlöntözés viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az első szezonokban beválik a nedvesség rendszeres ellenőrzése, mert a fiatal növények finomabb gyökerei gyorsabban reagálnak a szárazságra, mint a kifejlett fáké. A trágyázás mértékletes, tavasszal komposzt vagy kiegyensúlyozott gyümölcsfa-műtrágya. A metszés a nevelő alakításra és a korona ritkítására korlátozódik. A lomb- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és télen védi a gyökereket, fiatal ültetéseknél vastagabb réteg és a törzs vadrágás elleni védelme ajánlott. Virágzása általában április végétől májusig tart, a szüret fajtától és fekvéstől függően szeptember–október, a terméseket megpuhulásukkor szedjük. A kifejlett növények fagytűrése kb. -25°C, a fiatal ültetések az első 1–2 télen meghálálják a vastagabb mulcsot és a téli pangó víztől mentes termőhelyet. A megbízható beporzáshoz két különböző fajta ültetése válik be, a fák közötti tőtávolság kb. 3–4 m. Edényes termesztése csak mély konténerben lehetséges, jó vízáteresztő közeggel és pangó víz nélküli öntözéssel, télen az edény szigetelése és a szélvédett hely segít, hogy a gyökérlabda át ne fagyjon. Betegségek és kártevők inkább ritkán jelentkeznek, alkalmanként levéltetvek, a levelek szél okozta sérülése vagy vadrágás, illetve hideg tavasz esetén gyenge terméskötődés fordulhat elő. A beporzók gyenge aktivitása esetén a termés növelhető a pollen két fajta közötti kézi átvitelével, finom ecsettel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.02.2026