Indiánbanán 'Sweet Alice' Asimina triloba 'Sweet Alice'

Termék részletes leírása

Indiánbanán 'Sweet Alice' - észak-amerikai gyümölcsfa, amely természetes körülmények között lombhullató erdők aljnövényzetében és patakok menti, nedvesebb termőhelyeken nő. A 'Sweet Alice' a történeti szelekciók közé tartozik, Nyugat-Virginiában választották ki a 20. század 30-as éveiben, és nagy, édes terméseinek köszönhetően terjedt el a termesztésben. Növekedése tömörebb, mint egyes újabb fajtáké, kifejlett korában nagyjából 3,5–4,5 m magasságra és 3–4 m szélességre számíthatunk. Tavasszal, általában áprilisban és májusban jelennek meg sötét bíborbarna, tál alakú, mintegy 4–5 cm átmérőjű virágai, gyakran még a teljes lombfakadás előtt. Levelei nagyok, elliptikusak, nyáron zöldek, ősszel megsárgulnak. A termések szeptemberben, illetve október elején érnek, héjuk sárgászöld, húsuk narancssárga, krémes, édes és erőteljesen aromás. Egy termés tömege a termőhelytől függően általában 200–350 g. A konyhában krémekhez, fagylalthoz, gyümölcskelyhekbe és süteményekbe használható, a magokat és a héjat eltávolítják. Az érett termések gyorsan megpuhulnak, ezért fokozatosan szedik és a betakarítás után hamar feldolgozzák, hűvös helyen csak néhány napig tárolhatók. A gyümölcshús természetes módon cukrokat, rostot és ásványi anyagokat tartalmaz, gyakran C-vitamin-tartalmát is említik, az értékek azonban az érettségtől függően eltérnek. A 3–4. évben fordul termőre. 

Termesztés:  Meleg mikroklímát, teljes napfényt és szélvédett helyet igényel, ahol nem éri hideg szél és késői fagy. A fiatal növények hazai viszonyok között az első 2–3 évben jobban viselik az enyhe félárnyékot, mert a tavaszi napsütés és a szél kiszáríthatja a leveleket és a gyökérlabdát is. Ajánlott a fal mellett vagy cserjék szélárnyékában lévő védett termőhely, talajtakarással a talaj egyenletes nedvessége és hőmérséklete érdekében. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő, kötött agyagtalajban vízelvezetés szükséges. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, nagyjából 5,5–7,0. Az ültetés leggyakrabban tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Az öntözés ültetés után és aszályos időszakban kulcsfontosságú, a faj inkább érzékeny a kiszáradásra, a túlzott nedvesség viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az első szezonokban bevált a nedvesség rendszeres ellenőrzése, mert a fiatal növények finomabb gyökerei gyorsabban reagálnak a kiszáradásra, mint a kifejlett fáké. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzt vagy kiegyensúlyozott gyümölcsfatrágya. A metszés a nevelő alakításra és a korona ritkítására korlátozódik. A lombból vagy faaprítékból készült takarás stabilizálja a nedvességet és télen védi a gyökereket, fiatal ültetéseknél vastagabb réteg és a törzs vadrágás elleni védelme ajánlott. A virágzás általában április végétől májusig tart, a szüret fajtától és fekvéstől függően szeptember–október, a terméseket megpuhuláskor szedik. A kifejlett növények fagytűrése mintegy -25°C, a fiatal ültetések az első 1–2 télen meghálálják a vastagabb takarást és a téli pangó víztől mentes termőhelyet. A biztos beporzás érdekében két különböző fajta ültetése vált be, a fák közötti távolság nagyjából 3–4 m. Edényes termesztése csak mély konténerben lehetséges, jó vízáteresztő közeggel és pangó víz nélküli öntözéssel, télen az edény szigetelése és a szélvédett hely segít, hogy a gyökérlabda ne fagyjon át. A betegségek és kártevők inkább ritkák, időnként levéltetvek, a levelek szél okozta sérülése, vadrágás, illetve hűvös tavaszon gyenge terméskötődés fordulhat elő. A beporzók gyenge aktivitása esetén a termés két fajta közötti, finom ecsettel végzett kézi beporzással növelhető.

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.02.2026