Iráni gamandor Teucrium hircanicum

Termék részletes leírása

Iráni gamandor - az árvacsalánfélék családjába tartozó évelő lágyszárú, illetve félcserje, amely a Kaukázus, Észak-Irán és Nyugat-Ázsia szomszédos területeiről származik. A természetben napos lejtőkön, cserjések szélén, száraz réteken és jó vízelvezetésű, köves termőhelyeken nő. A kertben levegős, dúsan elágazó töveket fejleszt, amelyek nagyjából 60–80 cm magasak, kedvező körülmények között akár 90 cm körüliek, szélességük 40–60 cm. Levelei átellenesek, zöldek, ráncosak, durván fogazottak, érintésre aromásak, ami az árvacsalánokkal, zsályákkal és macskamentákkal való rokonságára utal. Júniustól szeptemberig a lomb fölött karcsú, gyakran 10–18 cm hosszú füzérekben apró virágokat hoz bíborrózsaszín vagy borvörös-ibolyás színben. A virágzat könnyed hatású, mégis határozott függőleges vonalat rajzol, és mozgást visz az ágyásba. A növény méhlegelő, vonzza a poszméheket, a lepkéket és a magányos méheket. Társításban illik zsályákhoz, macskamentákhoz, kasvirágokhoz, cickafarkakhoz, ánizsizsópokhoz (Agastache), vasfüvekhez, sudárzsályákhoz és finom füvekhez, például árvalányhajhoz vagy kékperjéhez. A virágzat vágott virágként lazább, rétre emlékeztető csokrokba is felhasználható. Természetközeli ültetésekben a macskamentákhoz és a zsályákhoz hasonló levegős hatást kelt, füzérei azonban keskenyebbek, rajzolata finomabb és kevésbé formális.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napra vagy enyhe félárnyékba, melegebb, jól szellőző helyre ajánlott, ahol télen nem áll tartósan nedvesség. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy köves, inkább sovány vagy közepesen tápanyagdús, pH-ja nagyjából 6,0–8,0. Elviseli a semleges és az enyhén meszes talajt, begyökeresedés után jól bírja a szárazabb időszakokat. Kötött, agyagos talajban segít homok, kavics vagy finom zúzalék bekeverése, valamint a kissé kiemelt ültetés. Zárt évelőágyáshoz 5–7 db/m² szükséges, nagyobb évelőkkel társítva 35–45 cm tőtávolság elegendő. Az öntözés főként ültetés után fontos, később inkább mérsékelt legyen. A túlzott nitrogéntrágyázás puha növekedést és gyengébb szárstabilitást okoz, tavasszal csak kevés komposzt ajánlott. Elvirágzás után a virágzat egy része visszavágható, ezzel mérsékelhető az önvetés, és rendezettebb lesz a megjelenés. A fő metszést tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk a száraz föld feletti részeket. Fagytűrése jó vízáteresztő talajban nagyjából −20 °C és −24 °C között van. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép és a földlabda téli védelme ajánlott. Kockázatot elsősorban a túlnedvesedés, a nehéz, nedves téli talaj, fülledt helyen a lisztharmat, a levélfoltosságok, tartós szárazságban pedig a takácsatkák jelentenek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.06. 2026