Iszalag 'Arabella' Clematis 'Arabella'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Arabella' - angol nemesítésből származik, a magasabb kúszónövények alacsonyabb kiegészítőjeként. A kertben inkább elfekvő félcserjeként hat, mint klasszikus liánként. Fásodó töve számos vékonyabb, részben felemelkedő hajtást nevel, amelyek 1,5–2 m hosszúra nőnek, és nagyjából 1 m széles állományt alkotnak. Levelei aprók, sötétzöldek, ősszel elszáradnak, a növény pedig visszahúzódott tőként telel át. Az 'Arabella' a hosszú virágzási idejű kultivárok közé tartozik. Júniustól egészen szeptemberig számos, 5–7 cm széles virágot hoz, amelyek 4–6, kékeslila és levendulakék árnyalatú lepellevélből állnak. Közepüket krémszínű vagy sárga portokok alkotják. A finom virágok csoportokban nyílnak, és az ágyásban könnyed fátylat képeznek. A fajta kiválóan társítható rózsákkal, alacsonyabb cserjékkel, díszfüvekkel és évelőkkel, gyakran ültetik teraszok és erkélyek edényeibe is. Az ágyás előterében virágzó szőnyeget alkothat, amely a természetközeli kiültetésekhez is illik. Szövetei más iszalagokhoz hasonlóan irritáló anyagokat tartalmaznak, lenyelve mérgezőnek számítanak. Igénytelen és ellenálló, első pillantásra feltűnő növényként ez az iszalag jó választás. A metszés szempontjából az iszalagok 3. csoportjába tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a tövük köré gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy mulcsot használnak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdag, állandóan mérsékelten nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól körülbelül 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezzük, ez növeli az ellenálló képességet, és serkenti az új hajtások képződését. A támasz egy folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb vízhiány azonban mérsékli a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való műtrágyát adunk. Az idei hajtásokon virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lenyírt fűvel vagy fenyőgallyakkal takarjuk, hogy ne fagyjanak el. Tartós nedvesség esetén a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért jól szellőző termőhely, nem túlnedvesedő talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nagyjából májustól virágoznak az idős fán fejlődő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. Virágaik május és június folyamán a tavalyi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak ide. Náluk évente erős metszés szükséges. A fiatal csemeték hajtásait kb. 0,2–0,4 m-re a talaj felett kurtítjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben végezzük novembertől március elejéig – a legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.