Iszalag 'Cecile' Clematis macropetala 'Cecile'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Cecile' - az Atragene csoportba tartozik, amely az északi félteke hegyvidéki és hűvösebb területein honos fajokból származó, korán virágzó iszalagokat foglalja magában. Ezek a növények jól alkalmazkodnak a közép-európai éghajlathoz, és megbízható télállóságukkal tűnnek ki. A 'Cecile' fajta finom megjelenésű, mégis edzett kúszócserje, amelynek fásodó hajtásai 2–3 m hosszúra nőnek, és megfelelő támaszon mintegy 1–1,5 m széles felületet borítanak be. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, keskeny, mélyen karéjos, világos- vagy középzöld levélkékből állnak, amelyek kihajtás után puha, légies takarót alkotnak. A virágzás nagyon korán kezdődik, általában áprilisban és májusban, ekkor a tavalyi hajtásokon harang alakú vagy félig telt, kékeslila árnyalatú, gyakran világosabb közepű virágok nyílnak. A virág harangként lefelé hajlik, elvirágzás után pedig díszes, ezüstösen szőrös termések képződnek, amelyek meghosszabbítják a növény díszértékét. A 'Cecile' pergolákon, kisebb rácsokon, alacsonyabb fák koronájában vagy idősebb tűlevelűek romantikus kiegészítőjeként érvényesül. Az iszalag igen szép eleme a kerteknek, színt, romantikus és különleges hangulatot visz minden kertbe. Korai virágzása és az idős vesszőkön képződő virágai miatt az 1. metszési csoportba sorolják.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtások csúcsa a fényen, a gyökerek inkább félárnyékban érzik jól magukat, ezért a növények tövébe gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, kellő tápanyagtartalmú és állandóan mérsékelten nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól kb. 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat általában kissé a környező talajszint alá süllyesztik, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. Egy folyóméter támaszra a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való trágyát adunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése kb. −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lekaszált fű vagy fenyőgally rátakarásával védjük, hogy a növény ne fagyjon el. Tartós nedvesség esetén a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért jól szellőző termőhely, nem túlöntözött talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - az idős vesszőből kinövő rövid hajtásokon, kb. májustól virágzó iszalagok tartoznak ide. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. Virágaik májusban és júniusban a tavalyi hajtásokon képződnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Kihajtás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak ide. Ezeknél évente erős metszés szükséges. Fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-re a talaj felett visszavágjuk, az idősebbeket magasabbra hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-re a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, a legalkalmasabb időszak, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.