Iszalag 'Ernest Markham' Clematis 'Ernest Markham'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Ernest Markham' - rendkívül szép, bőven virágzó iszalagfajta. A 20. század elejéről származó, történelmi nagyvirágú kultivár, amelyet gyakran a kertek legélénkebb színű vörös iszalagjai közé sorolnak. Hosszú, kúszó, fásodó hajtásokat fejleszt, amelyek körülbelül 2,5–3,5 m hosszúra nőnek, és támasz mellett könnyedén befuttatják a pergolát, a rácsot vagy a drótfonatos kerítést. Levelei páratlanul szárnyasak, tojásdad vagy elliptikus zöld levélkékkel. Legnagyobb dísze a 10–13 cm átmérőjű, nagy szimpla virág, amely 6–8 bársonyos bíborvörös lepellevélből áll, ezek széle gyakran finoman hullámos. A virág közepén krémszínű vagy sárgás portokokból álló feltűnő csomó ül, amely kiemeli a lepellevelek színét. Júliustól szeptemberig virágzik, a nyár alakulásától függően olykor október elejéig. Megfelelő termőhelyen és elegendő tápanyag mellett az új hajtások teljes hosszában bőségesen hozza virágait. Az Iszalag 'Ernest Markham' szoliterként pergolákon, bejárati íveken vagy rózsákkal társítva mutat jól, ahol a bíbor virágok és a rózsaszín vagy fehér rózsák kontrasztja rendkívül harmonikus hatást kelt. Igénytelen, ellenálló és első látásra feltűnő növényt keresők számára az iszalag ideális választás. A metszési csoportok közül a 3. csoportba tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a növények tövébe gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy mulcsot alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag és egyenletesen, mérsékelten nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól körülbelül 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezzük, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támasz egy folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban mérsékli a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápoldatot adunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lenyírt fű vagy fenyőgally takarásával védjük, hogy ne fagyjanak ki. Tartósan nedves időben a növényt iszalaghervadás károsíthatja, ezért jól szellőző termőhely, nem túl nedves talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nagyjából májustól virágoznak az idős fán fejlődő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. Virágaik május és június folyamán a tavalyi hajtásokon nyílnak, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, körülbelül 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak ide. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat körülbelül 0,2–0,4 m-rel a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, körülbelül 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.