Iszalag 'H.F. Young' Clematis 'H.F. Young'

Termék részletes leírása

Iszalag 'H.F. Young' - nagyvirágú hibrid iszalag, amely a kíméletes metszést igénylő csoportba tartozik. A fajta Angliában, a 20. század közepén jött létre a Pennell's Nurseries faiskolában, és Horace Young tiszteletére kapta a nevét. Közép-európai viszonyok között lombhullató kúszó liánt fejleszt, amely a termőhely minőségétől és a támasztól függően általában 2–3 m magasra és mintegy 1–1,5 m szélesre nő. Hajtásai vékonyak és rugalmasak, a támaszba levélnyelükkel kapaszkodnak, ezért jól fejlődnek rácson, drótfonatos kerítésen és vékonyabb elemekből álló pergolán. Levelei hármasan összetettek vagy összetettek, középzöld–sötétzöld színűek, télre lehullanak. Legfeltűnőbb díszei a nagy, félig telt, 15–18 cm átmérőjű virágok. Az első virágzási hullám az előző évi hajtásokon májusban és júniusban zajlik: a virágok megnyúlt bimbókból nyílnak, lila árnyalatúak, finom középső csíkkal, és fokozatosan lágy levendulaszínbe mennek át. A második, egyszerűbb virágzási hullám augusztusban és szeptemberben jelenik meg az új hajtásokon. A virág közepét krémsárga portokok csokra alkotja, amely fényes kontrasztot ad az egésznek. A lilás–levendulaszínű árnyalat jól érvényesül téglafal, fakerítés előtt, illetve világos virágú rózsák és hortenziák között. Tömörebb növekedésének köszönhetően tágas edényekben is megállja a helyét teraszon és erkélyen, ahol finom, mégis feltűnő függőleges elemet alkot. A metszés szempontjából az iszalagok 2. csoportjába tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtások csúcsa a fényen, a gyökerek inkább félárnyékban fejlődnek jól, ezért a növények tövébe gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, megfelelő tápanyag-tartalmú, egyenletesen enyhén nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól mintegy 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyak kissé a környező talajszint alá kerül, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támasz egy folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban mérsékli a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápanyagot adunk. A régebbi és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése mintegy −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lenyírt fű vagy fenyőgally rétegével védjük a kifagyás ellen. Tartósan nedves időjárásban a növényt iszalaghervadás károsíthatja, ezért jól szellőző termőhely, nem túlnedvesedő talaj és mérsékelt nitrogénadagolás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nagyjából májustól virágoznak az idős fáról fejlődő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok csoportja. A virágok május és június folyamán az előző évi hajtásokon képződnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen kíméletes, mintegy 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok csoportja. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat mintegy 0,2–0,4 m-re a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, mintegy 0,3–0,5 m-re a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, a legalkalmasabb időszak az, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.