Iszalag 'Happy Diana' Clematis 'Happy Diana'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Happy Diana' - valóban csodálatos, harang alakú virágú fajta, amely a Texensis-csoport hibridjei közé tartozik. Ez a csoport Észak-Amerika melegebb vidékeiről származó fajból ered. A fajtát Japánban nemesítették, ahol a nemesítés tartós, hosszan virágzó, kisebb, de feltűnően színes virágú fajtákra irányul. A növény vékonyabb, de erős kúszóhajtásokat fejleszt, amelyek levélnyelükkel kapaszkodnak a támasztékba, és átlagos körülmények között 2–3 m magasra nőnek, szélességük a támaszték és a vezetés módjától függően gyakran 1–1,5 m. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek vagy egyszerűek, mélyzöldek, ősszel lehullanak. Jellemzőek a 4–7 cm-es, félig zárt harang- vagy tulipán alakú virágok, amelyeknek 4–6 keskeny, felső harmadukban erősen felfelé kunkorodó, mélyrózsaszín csészelevelük van. A virág belsejét krémfehér porzószálak és sárga portokok egészítik ki. Folyamatosan virágzik június közepétől szeptemberig, a virágzás csúcsa gyakran júliusra és augusztusra esik. Kisebb virágainak és karcsú habitusának köszönhetően a 'Happy Diana' pergolákon, rácsokon, drótkerítéseken, de teraszokon és erkélyeken edényben is jól alkalmazható, ahol függőleges hangsúlyt ad anélkül, hogy feleslegesen beárnyékolná a környező növényeket. A metszés szempontjából a 3. csoportba tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a növény tövének környékére gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, elegendő tápanyaggal és állandó, mérsékelt nedvességgel. A megfelelő pH 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztéktól kb. 30–40 cm-re ültetik. A gyökérnyak általában kissé a környező talajszint alá kerül, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támaszték egy folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb víz nélküli időszak azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápoldatot adunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése kb. −25 °C-ig terjed, tél előtt a fiatal csemetéket lenyírt fű vagy fenyőgally felhalmozásával védjük, hogy ne fagyjanak el. Tartósan nedves időben a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért jól szellőző termőhely, nem túlöntözött talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek kb. májustól az idős fáról fejlődő rövid hajtásokon virágoznak. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb közvetlenül az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok csoportja. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon jelennek meg, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is nyílnak. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó, nagy virágú iszalagok csoportja. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-re a talaj felett kurtítjuk vissza, az idősebbeket magasabbra hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-re a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, a legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.