Iszalag 'Jackmanii' Clematis 'Jackmanii'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Jackmanii' - történelmi, nagy virágú iszalag, amely már a 19. század óta az európai kertek legtöbbet használt kúszó fajtái közé tartozik. Hazai viszonyok között erős növekedésű, lombhullató, kb. 3–4 m magas és 1,5–2 m széles liánt nevel, a termőhely minőségétől és a támasz típusától függően. Fásodó hajtásai a levélnyelekkel kapaszkodnak a támaszba, így könnyen befutják a drótkerítéseket, pergolákat, oszlopokat, valamint az idősebb cserjéket és kisebb fákat. Levelei mélyzöldek, szárnyasan összetettek vagy hármasak, a szezonban sűrű zöld palástot alkotnak, amely ősszel lehullik. Nyár közepétől kora őszig az idei hajtásokon számos, kb. 8–10 cm-es virág nyílik. A lepellevelek bársonyosan bíborszínűek vagy lilák, enyhén világosabb középsávval, a portokok sárgásak, így a virág telt színű, ugyanakkor nagyobb távolságból is jól kivehető. A hosszú virágzási idő lehetővé teszi, hogy a fajta színes háttérként szolgáljon rózsák, kasvirágok, hortenziák vagy díszfüvek mögött, jól mutat idős almafákra vagy finomításra szoruló élősövényekre futtatva is. Városi udvarokban segít eltakarni a kevésbé mutatós épületeket és műszaki elemeket anélkül, hogy aprólékos alakító ápolást igényelne. A metszés szempontjából az iszalagok 3. csoportjába tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek inkább félárnyékban, ezért a növények tövénél gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag és egyenletesen, mérsékelten nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól kb. 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezzük, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támasz egy folyóméterére 1–2 növény kerül a kívánt sűrűségtől függően. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápanyagot adunk. Az idei hajtásokon virágzik. A beérett növények fagytűrése kb. −25 °C-ig terjed, tél előtt a fiatal csemetéket lenyírt fű vagy fenyőgallyak rétegével védjük, hogy ne fagyjanak el. Tartósan nedves időben a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért jól szellőző termőhely, nem túlnedvesedő talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek kb. májustól virágoznak az idős fáról kinövő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok csoportja. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen kíméletes, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó, nagy virágú iszalagok csoportja. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-rel a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.