Iszalag 'Kiri Te Kanawa' Clematis 'Kiri Te Kanawa'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Kiri Te Kanawa' - a nagy virágú iszalagfajták közé tartozik. Új-zélandi nemesítésből származik, ahol a 20. század második felében nagy virágú hibridek keresztezésével jött létre. Lombhullató, hármasan összetett levelű kúszócserje, amely rugalmas, vékonyabb, 2–3 m hosszú hajtásokat fejleszt, ezek levélkacsaikkal kapaszkodnak a támasztékba. Virága telt vagy félig telt, 10–15 cm átmérőjű, több sor csészelevélből áll. A külsők szélesebbek, mélyen kékeslila vagy tintakék színűek, a belsők kisebbek és lazán tömörülnek, így a virág dús hatást kelt. A sárga portokú porzók finom kontrasztot alkotnak a sötét virággal. A fő virágzási hullám májusban és júniusban zajlik az előző évi hajtásokon, a második, gyengébb hullám júliustól szeptemberig jelenik meg a fiatal vesszőkön. Közepesen erős növekedésének köszönhetően jól mutat pergolán, rácson és kisebb fák mellett is, amelyeket könnyedén befut. A kertben rózsákkal, hortenziákkal vagy örökzöld cserjékkel társítva érvényesül, amelyek sötétebb háttere kiemeli a virágok telt színét. Igénytelen és ellenálló, első látásra feltűnő növényként az iszalag kiváló választás. Metszés szempontjából az iszalagok 2. csoportjába tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek inkább félárnyékban, ezért a növények tövéhez gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, kellő tápanyagtartalmú és állandóan mérsékelten nedves. A megfelelő pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztéktól körülbelül 30–40 cm-re ültetik. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezik, ami növeli az ellenállóképességet és serkenti az új hajtások képződését. Egy folyóméter támasztékra a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen kell tartani, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban visszafogja a virágzást. Tavasszal komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával érdemes táplálni. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lekaszált fű vagy fenyőgally felhalmozásával védjük a kifagyástól. Tartósan nedves időben a növényt iszalaghervadás támadhatja meg, ezért jól szellőző termőhely, nem túl nedves talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - a nagyjából májustól virágzó iszalagok tartoznak ide, amelyek az idős vesszőkből kinövő rövid hajtásokon hoznak virágot. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, ezután kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, körülbelül 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítják el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagy virágú iszalagok tartoznak ide. Náluk évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat körülbelül 0,2–0,4 m-rel a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, körülbelül 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük, a legalkalmasabb időszak az, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.