Iszalag 'Rooguchi' Clematis 'Rooguchi'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Rooguchi' - az úgynevezett nem kúszó iszalagok közé tartozik, amelyek felépítésükben inkább magasabb évelőkre emlékeztetnek, mint klasszikus kúszónövényekre. A Clematis integrifolia faj és a kúszó Clematis × durandii hibrid keresztezéséből született, Japánban nemesítették. Bokros, többéves gyökérzetet fejleszt, amelyből évente új, lágyszárú vagy enyhén fásodó, mintegy 1–2 m hosszú hajtások törnek elő. Támasz nélkül a hajtások lehajlanak és szétterülnek a környező növényeken, cserjékkel vagy kisebb támasszal társítva viszont légies, szabálytalan formájú kis bokrot alkotnak. Levelei egyszerűek, tojásdadok, élénkzöldek, a hajtásokon viszonylag ritkásan helyezkednek el, így jól érvényesül a virágok formája. A virágok 3–4 cm hosszúak, bókoló harang alakúak, erősen viaszosak, mély bíboribolya színűek, finoman világosabb, néha ezüstös szegéllyel. A lepellevelek hosszanti bordázatúak, csúcsuk enyhén kifelé hajlik, ami plasztikus megjelenést kölcsönöz a virágnak. Virágzása folyamatos júniustól szeptemberig, jó gondozás mellett a virágok hullámokban egészen az első hideg napokig megjelennek. A virágok nem kifejezetten illatosak, formájuk és telt színük azonban magára vonja a figyelmet, és jól kiegészíti a díszfüvekkel vagy rózsákkal társított évelőágyásokat. A metszés szempontjából az iszalagok 3. csoportjába tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen, a gyökerek inkább félárnyékban érzik jól magukat, ezért a növények tövénél gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, elegendő tápanyaggal és állandó, mérsékelt nedvességgel. Az ideális pH 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajban érdemes homokot és komposztot adni hozzá, könnyű homoktalajban a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól körülbelül 30–40 cm-re ültetik. A gyökérnyakat kissé a környező talajszint alá süllyesztik, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. Egy folyóméter támaszra a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény szükséges. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartják, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb víz nélküli időszak azonban visszafogja a virágzást. Tavasszal komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával érdemes táplálni. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt levágott fű vagy fenyőgally rátakarásával védjük a kifagyás ellen. Tartósan nedves időben a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért ajánlott a jól szellőző termőhely, a nem túlöntözött talaj és a mértékletes nitrogéntrágyázás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nagyjából májustól virágoznak az idős fáról fejlődő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nyár elején virágoznak. A virágok május és június folyamán az előző évi hajtásokon képződnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Kihajtás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak ide. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-re a talaj felett vágjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük – a legalkalmasabb időszak az, amikor a rügyek már fakadni kezdenek.