Iszalag 'Rosamunde' Clematis 'Rosamunde'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Rosamunde' - különleges lazacrózsaszín virágaival hívja fel magára a figyelmet, minden sziromlevél közepén mélyrózsaszín sávval. A Hollandiában nemesített nagyvirágú, kúszó iszalagok közé tartozik. Virágai szimplák, 8–12 cm átmérőjűek, feltűnő közepüket krémszínű–sárgás portokok alkotják. Közép-európai viszonyok között általában 1,5–2 m magasra és mintegy 0,8–1 m szélesre nő, így jól illik kisebb rácsokhoz, obeliszkekhez, valamint bokor- és futórózsák társaságába. Fő virágzási ideje június és július, a második, gyengébb virágzási hullám augusztusban és szeptemberben jelentkezik. Levelei tojásdadok, élénkzöldek, a támasztékon finom, de sűrű felületet képeznek. Pergolák, könnyű drótkerítések vagy napos homlokzatok mellé ültetve lágyítja az épületek vonalait. Termesztése nem igényes, ezért kezdőknek és tapasztalt kertészeknek egyaránt ajánlott. Egyetlen kertből sem hiányozhat. A metszés szerinti 3. csoportba tartozik.

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtások csúcsa a fényen fejlődik jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a tövük köré gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarást alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdag és egyenletesen, mérsékelten nedves. Az ideális pH 6–7 körül van. Kötött, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, laza homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztéktól körülbelül 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezzük, ami növeli az ellenálló képességet és serkenti az új hajtások képződését. Egy folyóméter támasztékra 1–2 növény jut, a kívánt sűrűségtől függően. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb vízhiány azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápoldatot adunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt levágott fű vagy fenyőgally felhalmozásával védjük a kifagyástól. Tartós nedvesség esetén a növényt megtámadhatja az iszalaghervadás, ezért jól szellőző termőhely, nem túlnedvesedő talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek nagyjából májustól virágoznak az idős fás részekből fejlődő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel a virágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok csoportja. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, körülbelül 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok csoportja. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat körülbelül 0,2–0,4 m-re a talaj felett kurtítjuk vissza, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük – a legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.