Iszalag 'Sophie' Clematis 'Sophie'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Sophie' - alacsony, lágyszárú iszalag a hibridek köréből, amelyet kompakt növekedésre és hosszú virágzásra nemesítettek. A klasszikus kúszó iszalagokkal ellentétben nem fejleszt hosszú, kapaszkodó indákat, hanem inkább lazán felemelkedő és bókoló lágy szárakat, amelyek körülbelül 60–80 cm hosszúra nőnek. Ezek csak enyhén támaszkodnak a szomszédos növényekre vagy egy kisebb támasztékra. Levelei egyszerűek vagy enyhén tojásdadok, élénkzöld színűek, a szárak mentén átellenesen állnak. Virágai harang alakúak, rendszerint enyhén bókolók, keskeny lepellevelekkel, mélylila árnyalatokban, a külső oldalon olykor kissé világosabb tónussal. A virág belsejében világos portokok csokra található. A virágzás általában májusban kezdődik, és a nyáron át egészen őszig, gyakran októberig tart, ha az idő meleg marad és a növény elegendő nedvességhez jut. Jellegének köszönhetően a 'Sophie' ott érvényesül, ahol a klasszikus, magas iszalagok túl robusztusnak hatnának, például vegyes évelőágyások elülső részén, kisebb előkertekben vagy teraszokon elhelyezett edényekben. Jól mutat alacsonyabb növésű rózsákkal, zsályákkal, nádtippanokkal vagy más évelőkkel társítva, ahol könnyed színfoltként hat. Az iszalagok metszését meghatározó 3. csoportba tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok a fényen fejlődnek jól, a gyökerek viszont félárnyékban érzik jobban magukat, ezért a növények tövénél gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy mulcsot alkalmaznak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, kellő tápanyagtartalmú és egyenletesen, mérsékelten nedves. A megfelelő pH-érték 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztéktól körülbelül 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá enyhén mélyebbre helyezzük, ami növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. Egy folyóméter támasztékra a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a hosszabb csapadékmentes időszak azonban csökkenti a virágzást. Tavasszal komposzttal vagy virágzó évelőknek szánt trágyával tápanyagot pótolunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt lekaszált fű vagy fenyőgally takarásával védjük, hogy ne fagyjanak el. Tartósan nedves időben a növényt iszalaghervadás károsíthatja, ezért jól szellőző termőhely, nem túlnedvesedő talaj és mértékletes nitrogéntrágyázás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek körülbelül májustól az idős fából kinövő rövid hajtásokon virágoznak. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. Virágaik május és június folyamán az előző évi hajtásokon fejlődnek, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, körülbelül 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Rügyfakadás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó, nagy virágú iszalagok tartoznak ide. Ezeknél évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat körülbelül 0,2–0,4 m-re a talaj felett kurtítjuk vissza, az idősebbeket magasabbra, körülbelül 0,3–0,5 m-re a talaj felett hagyjuk. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük - a legalkalmasabb időszak az, amikor a rügyek már kezdenek kihajtani.