Iszalag 'Tae' Clematis 'Tae'

Termék részletes leírása

Iszalag 'Tae' - japán nagyvirágú iszalag, Ren Tanaka nemesítette, és 2009 körül írták le. A feltűnő, ugyanakkor finom színezetű virágokat hozó fajták közé tartozik. Lombhullató, közepesen erős növekedésű kúszónövény vékonyabb hajtásokkal, amelyek levélnyelükkel kapaszkodnak a támaszba. Kifejlett korában a támasz típusától és a metszés erősségétől függően nagyjából 2–2,5 m magasra és 1–1,2 m szélesre nő. Levelei nagyobbak, tojásdadok, mélyzöldek, kihajtáskor gyakran borvörös árnyalatúak, a szezon során összefüggő lombtakarót alkotnak. Virágai a nagyobbak közé tartoznak, átmérőjük kb. 15–20 cm. Általában nyolc keskeny, hosszúkás, hegyes csészelevelük van, telt rózsaszín vagy rózsaszínes-bíbor szegéllyel, a közepük finom krémes-rózsaszín tónusba megy át. Középen a krémes-zöld porzószálakon ülő lila portokok tűnnek ki. A fő virágzás májusban és júniusban az előző évi hajtásokon zajlik, és nagyjából négy-hat hétig tart. A második, gyengébb virághullám augusztustól szeptemberig jelenik meg a folyó évi hajtásokon. Elvirágzás után pelyhes terméságazatok képződnek, amelyek őszig díszítik a növényt. Az iszalag pergolákon, rácsokon, dróthálós kerítéseken és kisebb fák mellett is jól mutat, támasszal nagyobb edényekben is nevelhető. A kompozícióban jól érvényesül tűlevelűek vagy örökzöld cserjék sötét hátterén, valamint kék vagy lila virágú iszalagokkal, illetve rózsákkal társítva. Más iszalagokhoz hasonlóan szöveteiben irritáló anyagokat tartalmaz, lenyelve mérgező, nedve az érzékenyebb bőrt irritálhatja. A metszését meghatározó iszalagcsoportok közül a 2. csoportba tartozik. 

Termesztés: Az iszalagok napos vagy félárnyékos termőhelyet igényelnek, hűvösebb, árnyékolt gyökérzónával. A hajtáscsúcsok fényen, a gyökerek inkább félárnyékban fejlődnek jól, ezért a növények tövébe gyakran alacsonyabb évelőket ültetnek, vagy talajtakarót használnak. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, elegendő tápanyaggal és állandó, mérsékelt nedvességgel. A megfelelő pH 6–7 körül van. Nehezebb, agyagos talajokba érdemes homokot és komposztot keverni, könnyű homoktalajokon a kéregmulcs segít. A növényeket a támasztól kb. 30–40 cm-re ültetjük. A gyökérnyakat a környező talajszint alá kissé mélyebbre helyezzük, ez növeli az ellenálló képességet és elősegíti az új hajtások képződését. A támasz egy folyóméterére a kívánt sűrűségtől függően 1–2 növény kerül. Az első évben a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később az iszalag a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb víz nélküli időszak azonban visszafogja a virágzást. Tavasszal komposztot vagy virágzó évelőknek való tápanyagot adunk. Az idősebb és részben az új hajtásokon is virágzik. A beérett növények fagytűrése kb. −25 °C-ig terjed, a fiatal csemetéket tél előtt levágott fű vagy fenyőgallyak felhalmozásával védjük a kifagyás ellen. Tartósan nedves időben a növényt iszalaghervadás sújthatja, ezért ajánlott a jól szellőző termőhely, a nem túlnedvesedő talaj és a mértékletes nitrogéntrágyázás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.12.2025

Az iszalagok metszése:

1. csoport - azok az iszalagok tartoznak ide, amelyek kb. májustól virágoznak az öreg fáról kinövő rövid hajtásokon. Ennél a csoportnál a metszés nem szükséges (legfeljebb röviddel az elvirágzás után).

2. csoport - a nyár elején virágzó iszalagok tartoznak ide. A virágok május és június folyamán képződnek az előző évi hajtásokon, majd kisebb mértékben augusztusban és szeptemberben is megjelennek. A metszés legyen enyhe, kb. 1,5 m-rel a talaj felett, kedvező időben, novembertől márciusig végezve. Kihajtás előtt csak a gyenge és elhalt hajtásokat távolítjuk el.

3. csoport - a nyáron virágzó nagyvirágú iszalagok tartoznak ide. Náluk évente erős metszés szükséges. A fiatal csemetéknél a hajtásokat kb. 0,2–0,4 m-re kurtítjuk a talaj felett, az idősebbeket magasabban hagyjuk, kb. 0,3–0,5 m-rel a talaj felett. A metszést kedvező időben, novembertől március elejéig végezzük - a legalkalmasabb az az időszak, amikor a rügyek már kezdenek kipattanni.