Itoh bazsarózsa 'Bartzella' Paeonia itoh 'Bartzella'

Termék részletes leírása

Itoh bazsarózsa 'Bartzella' - a Paeonia nemzetség fajok közötti fajtája, amely lágyszárú bazsarózsák és fás formák keresztezéséből született. Az American Peony Society nyilvántartásában Roger F. Anderson nemesítő fajtájaként szerepel. Első virágzása 1986-ban volt, magoncszáma A81-10. Nagyjából 70–90 cm magas és 80–100 cm széles, lekerekített bokrot nevel. Mélyzöld, mélyen szeldelt levelei egészen őszig megtartják formájukat, és bronzos árnyalatot ölthetnek. Májusban és júniusban jelennek meg nagy, félig telt vagy telt, 15–20 cm-es virágai. A virágok citrom- és aranysárgák, a sziromlevelek tövén piros lángnyelvekkel, illatuk finoman citrusos. Erős szárai esőben is a lomb fölött tartják a virágokat, így vágott virágként, csokrokba is kiválóan illik. Évelőágyásokban jól társítható díszhagymákkal, macskamentákkal, gólyaorrokkal, zsályákkal és könnyedebb díszfüvekkel, amelyek elvirágzása után átveszik a szerepet. A nyilvántartás szerint szülői párosa egy telt virágú fehér Paeonia lactiflora × a 'Reath' csoportba tartozó fás bazsarózsahibrid. Ezért télre a lágyszárúakhoz hasonlóan visszahúzódik, szárai és levelei mégis szilárdabb felépítésűek. Virágzása középkorai vagy közepes idejű. Melegebb vidékeken gyakran május második felétől nyílik, magasabb fekvésben inkább júniusban.

Termesztés: Teljes napot vagy enyhe félárnyékot és szélvédett helyet kedvel, mivel nagy virágai esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, kb. 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Agyagos talajban ajánlott drénréteg és kavics bekeverése, laza talajban viszont több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik. Oltott növényeknél az oltási helyet ajánlott körülbelül 10–15 cm-rel a talajfelszín alá helyezni, hogy a tő idővel saját gyökeret fejlesszen. A trágyázás mértékletes legyen. Tavasszal a magasabb kálium- és foszfortartalmú, lassan oldódó trágya válik be, a túlzott nitrogén puha növekedést idéz elő. A metszés az elszáradt vagy elfagyott hajtások elvirágzás utáni eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban kb. -25 °C-ig terjed. A bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett fekvés és a könnyű téli takarás. Csapadékos tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet. Ilyenkor sokat számít a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves mulcs, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság a választott kompozíciótól függően kb. 1,2–1,5 m. Edényben csak megfelelő mélység és rendszeres öntözés mellett tartható, a gyökérlabdát télen védeni kell az átfagyás ellen.

Bővebben: Útmutató a bazsarózsák termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 3.2. 2026