Japán álkamélia Stewartia pseudocamellia

Termék részletes leírása

Japán álkamélia - lombhullató fa vagy terebélyes cserje a teafélék (Theaceae) családjából, Japán és Korea hegyvidéki erdeiből származik. Lassúbb növekedése és hosszú élettartama miatt gyakran választják egész évben díszítő szoliter fának. Magyarországi kertekben általában 6–10 m magasra és 4–8 m szélesre nő, többtörzsű nevelésnél 4–6 m körüli nagy cserjének hat. Koronája fiatalon keskenyebb és gúla alakú, később széles tojásdad formára kerekedik. Legfeltűnőbb jellemzője a sima kéreg, amely vékony lemezekben hámlik, és szürke, krémszínű, fahéjszínű egészen bíborbarna árnyalatok mozaikját tárja fel, télen a virágok helyett ez a fő díszítőelem. Levelei tojásdadok, finoman fűrészesek, 6–10 cm hosszúak, nyáron mélyzöldek, ősszel sárgára, narancssárgára és kárminvörösre színeződnek. Júniustól augusztusig a hajtások végén egyesével nyílnak a 6–8 cm-es, csésze alakú fehér virágok feltűnő sárgásnarancs portokokkal, amelyek a kamélia szimpla virágaira emlékeztetnek. A virágok fokozatosan nyílnak, így a virágzás hatása több hétig tart. Jól társítható rododendronokkal, azáleákkal, babérhangákkal (Pieris) és japán juharokkal, amelyek hasonló talajkémhatást és szórt fényt igényelnek.

Termesztés: Az álkamélia termesztéséhez a hideg és kiszárító szelektől védett termőhely válik be, ideálisan enyhe félárnyékban vagy napon, megfelelő talajnedvesség mellett. Humuszos, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves, körülbelül 5,0–6,5 pH-jú talajt kedvel. Kötött talajban fontos a vízelvezetés, laza talajban a nagyobb komposztarány és a párolgást csökkentő mulcs. Ültetése márciustól májusig vagy szeptember–októberben történik, a földlabdát egyenletesen nedvesen kell tartani, különösen az első két évben, amíg a fa begyökeresedik, a hosszabb szárazság a levélszélek beszáradásában mutatkozhat meg. A metszés általában a száraz vagy keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, alakítása nem szükséges. A tavaszi trágyázás komposzttal vagy savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak szánt, lassan oldódó trágyával segíti a szövetek beérését, nyár végén már nem adunk nitrogént. A kifejlett növények nagyjából −20 és −25 °C között fagytűrők, a fiatal ültetések nyílt fekvésben elfagyhatnak, és érzékenyen reagálnak a késő tavaszi fagyokra. Megelőzésként mulcsot alkalmaznak, és falak mellett vagy szélvédett helyen kedvező mikroklímát választanak. Tartósan túlnedvesedő talajban nő a gyökér gombás betegségeinek kockázata, egyes források a gyökérpenészre (Armillaria) való érzékenységet is említik, ezért fontos a jó vízelvezetés. Szoliterként a várható koronaszélesség szerint legalább 4–6 m-es ültetési távolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 17.02.2026