Japán áltiszafa 'Fastigiata' Cephalotaxus harringtonii 'Fastigiata'

Termék részletes leírása

Japán áltiszafa 'Fastigiata' - a japán áltiszafa oszlopos fajtája. Örökzöld tűlevelű, Japánból és Koreából származik, ahol erdőszegélyeken és hegyi völgyekben nő. A kertben az oszlopos tiszafa finomabb, lágyabb alternatívája, mert tűlevelei laposak, nem szúrósak és tapintásra hajlékonyak. Növekedése természetesen felálló, ágai szinte függőlegesen törnek felfelé, és a cserje alakító metszés nélkül is megtartja keskeny formáját. Hazai viszonyok között lassan nő, éves növekedése nagyjából 10–20 cm. Kifejlett korában leggyakrabban 2–3 m magas és 1–1,5 m széles, kivételesen kedvező fekvésben magasabb is lehet. Lombja sötétzöld, a fiatal hajtások tavasszal világosabb színnel hajtanak, majd fokozatosan sötétednek, így a cserjén a szezon egy részében finom színátmenetek láthatók. A faj kétlaki. A hímivarú növények márciustól áprilisig feltűnés nélküli porzós tobozokat hoznak. A nőivarú növényeken beporzás után tojásdad, húsos piros köpennyel borított mag fejlődhet, amely a tiszafára emlékeztet. A húsos köpenyt ehetőnek tartják, a magot nem fogyasztják, a kertekben a terméseket általában díszként a növényen hagyják. A fajta függőleges hangsúlyként alkalmazható bejáratoknál, japán hangulatú kompozíciókban, magasabb fák alá ültetve, valamint örökzöld takarásként is, ahol páfrányokkal, árnyékliliomokkal vagy rododendronokkal együtt mutat igazán jól.

A japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonii) Kelet-Ázsiában, főként Japánban, Koreában és Kína egyes részein őshonos örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely erdők árnyas aljnövényzetében nő. A tiszafához hasonló megjelenése miatt kedvelt díszcserje, de tűlevelei hosszabbak és puhábbak. Tűlevelei laposak, kétsorosan állnak, felül sötétzöldek, fonákjukon két világos légzőnyílássávval. Jól tűri az árnyékot, ezért fák alá és északi fekvésű kertrészekbe is alkalmas. Termése tojásdad, húsos köpennyel borított mag. Igénytelensége és elegáns megjelenése miatt a japán áltiszafa értékes örökzöld kisebb és nagyobb kertekbe egyaránt.

Termesztés: Félárnyékban vagy világosabb árnyékban fejlődik a legjobban, de a napot is elviseli, ha a talaj mélyen nem szárad ki. Szélvédett hely ajánlott, mert a téli, kiszárító szél ronthatja a tűlevelek megjelenését, különösen a fiatal növényeknél. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves talaj válik be, pH-ja körülbelül 5,5–7,5. Fontos a jó vízelvezetés. Kötött agyagos talajban növelik a kavics és a komposzt arányát, hogy a víz ne álljon meg a gyökérnyak körül. Ültetése márciustól októberig lehetséges. Sövénybe ültetve a kívánt sűrűségtől függően körülbelül 0,8–1,0 m tőtávolság ajánlott, szoliterként szélességben legalább 1,2–1,5 m helyet érdemes hagyni. Edényes neveléshez fagyálló konténer és vízelvezető réteggel ellátott közeg szükséges, a téli pangó víz a leggyakoribb pusztulási ok. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós téli túlöntözés gyökérkárosodáshoz vezethet. A trágyázás mértékletes, tavasszal lassan oldódó adagok alkalmasak, a kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat. Metszésre nincs szükség, a hajtások esetleges visszavágását tél végén vagy nyár közepén végezzük. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között általában −27 °C körül van, a fiatal ültetések számára előnyös a mulcs és a téli nap elleni védelem. A faj többnyire problémamentes, ritkán levéltetvek vagy gombás levélfoltosság jelentkezhetnek tartósan túl nedves termőhelyen.

 Szerző: Nikol | Revízió: 26.2. 2026