Japán angyalfa Aralia elata

Termék részletes leírása

Japán angyalfa - lombhullató fás szárú növény Kelet-Ázsiából. Japántól és Koreától Észak-Kínáig és az orosz Távol-Keletig terjed, ahol erdőszéleken, tisztásokon és nedvesebb lejtőkön él. Feltűnő sziluettű cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, jellegzetes, gyakran tüskés törzsekkel. Hajlamos gyökérsarjakat fejleszteni, így idővel lazább csoport alakul ki, ami a természetközeli kertekbe kifejezetten illik. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, 60–120 cm hosszúak, finoman fűrészes levélkékből állnak, élénkzöldek és puha tapintásúak. Ősszel sárgára, majd narancsvörösre színeződnek. Későn virágzik, leggyakrabban augusztustól szeptemberig, amikor a hajtások végén körülbelül 30–50 cm hosszú bugák jelennek meg apró, krémfehér virágokból. A virágok virágport és nektárt is kínálnak, és abban az időszakban, amikor már kevés cserje virágzik, értékes táplálékforrást jelentenek a méheknek és más beporzóknak. Elvirágzás után apró fekete bogyók érnek, amelyek díszesek és a madarak számára is hasznosak. Az ázsiai konyhában egyes populációk fiatal hajtásait spárgához hasonló zöldségként fogyasztják, hőkezelés után. Szoliter növényként bármely kertbe ideális. 

Termesztés: A hazai viszonyok között jól termeszthető magas, nagyjából -34 °C-ig terjedő fagytűrésének és jó talajtűrésének köszönhetően. Közepes ütemben nő, begyökeresedés után a rövidebb száraz időszakokat is elviseli, a legszebben azonban egyenletesen nedves talajban fejlődik. A jó vízáteresztő, közepesen tápdús, enyhén savanyú és semleges közötti, körülbelül pH 5,5–7,0 értékű talajt kedveli. Teljes napon és félárnyékban egyaránt jól érzi magát, mélyebb árnyékban kevesebb virágot hoz. A szeles fekvés megtépheti a nagy leveleket, ezért előnyös a szélvédett hely. Ültetése márciustól novemberig lehetséges, fiatal növényeknél a talajtakarás segít az egyenletes nedvesség megőrzésében és a gyökerek védelmében. A kifejlett növény általában 4–6 m magas és 2–4 m széles, szoliterként körülbelül 2,5–3 m tőtávolság ajánlott, laza csoportokban számolni kell a sarjakkal való terjedéssel. A tavaszi komposztos trágyázás elősegíti a nagy levelek kifejlődését, a nyár második felében a nitrogénadagolást már csökkentjük, hogy a szövetek beérjenek. Metszést alig igényel, leggyakrabban tavasszal, a fagyok elmúltával távolítjuk el a száraz vagy sérült ágakat. A fiatal, fakadó hajtásokat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért kerülendők a reggeli napnak kitett helyek, ahol a szövetek gyorsan felengednek. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, tartós túlöntözés esetén gyökérrothadás léphet fel. A sarjadzás korlátozására gyökérgát vagy a sarjak rendszeres eltávolítása alkalmazható. Edényben csak rövid ideig nevelhető, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.02. 2026