Japán babérsom 'Sulphurea Marginata' Aucuba japonica 'Sulphurea Marginata'

Termék részletes leírása

Japán babérsom 'Sulphurea Marginata' - örökzöld cserje a garryafélék családjából, Kelet-Ázsia nedves erdeinek aljnövényzetéből származik. Az európai kertekbe 1783-ban került, és ma is a félárnyékba és árnyékba szánt legmegbízhatóbb fás szárú növények közé tartozik. A 'Sulphurea Marginata' fajta, amelyet gyakran Aucuba sulphurea 'Marginata' néven is említenek, sűrű, lekerekített cserjét nevel, és a hazai kertekben általában 1,5–2 m × 1,5–2 m méretűre nő. Növekedése lassú vagy közepes, évente körülbelül 20–25 cm. Levelei bőrneműek, nagyon fényesek, akár 20 cm hosszúak és körülbelül 10 cm szélesek, finoman fűrészes szélűek. A levél közepe középzöld marad, a széle világoszöldbe vagy krémsárgába megy át, helyenként szabálytalan márványozással, így a cserje télen a sötétebb zugokat is felderíti. Áprilistól májusig apró, bíborszínű virágok jelennek meg. A növények többnyire kétlakiak, ezért a nőivarú példányokon szeptembertől csak akkor fejlődnek ovális, élénkpiros bogyók, ha a közelben hímivarú babérsom vagy a kétivarú 'Rozannie' fajta virágzik. A termések díszítő értékűek és nem ehetők. A kertben szoliterként északi falak mellett, fák alatti aláültetésben és alacsony élősövényként is érvényesül, ahol jól illik árnyékliliomokhoz, páfrányokhoz és rododendronokhoz.

Termesztés:  Félárnyékban vagy teljes árnyékban fejlődik a legjobban, napon a levelek megfeketedhetnek vagy megperzselődhetnek, főleg télen és kora tavasszal, amikor a napsütés fagyokkal párosul. Humuszos, tápdús, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talajt kedvel, az ajánlott pH körülbelül 5,5–7,2, nehéz és vizenyős talajon nő a gyökérkárosodás veszélye. Magyarországon leggyakrabban tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptemberben és októberben ültetik. Az öntözés az első két szezonban fontos, begyökeresedés után a cserje a szárazabb árnyékot is elviseli. A tavaszi trágyázás komposzttal vagy lassan oldódó trágyával elősegíti a sűrű lombozatot. A metszés tavaszi ritkításra és a hajtások tél utáni visszavágására korlátozódik, a növény az idősebb fából is jól kihajt. Edényes termesztése védett zugban, rendszeres öntözéssel és vízelvezetéssel lehetséges. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül -23 és -24 °C körül mozog, a fiatal cserjék meghálálják a téli takarást és a téli naptól védett termőhelyet. A termés és a levelek elfogyasztva enyhén mérgezők, ezért gyermekek közelében fokozott óvatosság ajánlott. Élősövénynek a növényeket a kívánt sűrűségtől függően körülbelül 0,8–1,2 m távolságra ültetik egymástól. Hasznos a kéregmulcs, amely stabilizálja a nedvességet és mérsékli a gyökereknél a hőmérséklet-ingadozást. Télen a fagymentes időszakokban jót tesz a mérsékelt öntözés. A betegségek közül levélfoltosság, tartós túlöntözés esetén gyökérrothadás léphet fel, a kártevők közül a levéltetvek és a pajzstetvek jelentősek. A szeles, kiszáradásra hajlamos fekvés rontja a levelek téli megjelenését, ezért a szélvédett hely előnyös.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.2. 2026