Japán babérsom 'Variegata' Aucuba japonica 'Variegata'

Termék részletes leírása

Japán babérsom 'Variegata' - a japán babérsom örökzöld fajtája. A faj Japán és Kelet-Ázsia más részeinek erdős vidékeiről származik. A kertkultúrában a klasszikus tarka levelű formák közé tartozik, és azért becsülik, mert a mélyebb árnyékban is jól fejlődik, ahol a legtöbb tarka levelű cserje elveszíti hatását. A fajta sűrű, szélesen felálló vagy lekerekített bokrot nevel, amely szabadföldben nagyjából 1,2–1,8 m magasra és hasonló szélességűre nő, edényben általában kisebb marad, rendszerint 0,8–1,2 m körüli. Levelei nagyok, bőrszerűek, fényesek, sötétzöldek, és feltűnően foltosak aranysárga vagy krémsárga árnyalatokban. Egész évben éppen a lomb a növény fő dísze. Tavasszal, leggyakrabban márciustól áprilisig apró, bíborvörös vagy barnásbíbor virágok jelennek meg, amelyek inkább feltűnés nélküliek, botanikai szempontból azonban érdekesek. A fajta nőivarú, így hímivarú növény általi beporzás után ősszel és télen fényes, élénkpiros terméseket hozhat. Ezek díszítő értékűek, nem ehetők. A babérsom árnyékos és félárnyékos ágyásokba, magasabb örökzöld és lombhullató fák alá, városi kertekbe, udvarokra, edényekbe és alacsonyabb örökzöld csoportokba is illik. Jól társítható babérmeggyel, mahóniával, páfrányokkal, árnyékliliomokkal, kaukázusi nefelejccsel vagy meténggel. Tömör lombozatának és nyugodt habitusának köszönhetően a kompozícióban állandó támpontként hat, amely a fő szezonon kívül is egységbe fogja a kertet.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos, védett termőhelyen fejlődik a legjobban, hideg téli széltől és erős téli napsütéstől mentesen. A mély árnyékot is elviseli, teljes napon viszont szárazságban vagy fagyban a levelek megperzselődhetnek. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdagabb, mérsékelten nedves, de jó vízáteresztő, ajánlott pH-ja nagyjából 6,0–7,0. Nem kedveli a tartós túlnedvesedést, sem a tömörödött, pangó vizes talajt. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a fajta a rövidebb szárazságot is elviseli, főleg árnyékban. Metszése általában csak enyhe, főként formázás, illetve a sérült és idősebb hajtások eltávolítása céljából, legjobb tavasszal. Edényben tágasabb cserépben, drénréteggel fejlődik jól, télen pedig hálás a védett elhelyezésért. Hazai viszonyok között a fajta nagyjából -20 °C-ig fagytűrő, melegebb és védett fekvésben általában jól áttelel, a fiatal növények azonban igénylik a téli takarást és a gyökérzóna mulccsal való védelmét. Felületi telepítésnél kb. 80–100 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként nagyjából 1–2 növénynek felel meg. Kártevők többnyire nem okoznak nagyobb gondot, kedvezőtlen körülmények között pajzstetvek, túlöntözéskor gyökérkárosodás jelentkezhet. A betegségek közül leggyakrabban a gyökérpenészt (Armillaria) és a hideg, nedves tél utáni hajtáskárosodást említik. Kezdők számára is igen hálás fajta ott, ahol egész éves lombhatásra, árnyéktűrésre és védett mikroklímára van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.04. 2026