Japán bangita 'Lanarth' Viburnum plicatum 'Lanarth'

Termék részletes leírása

Japán bangita 'Lanarth' - a Kínában és Japánban őshonos kelet-ázsiai faj lombhullató díszfajtája. A fajta legalább a 20. század első fele óta ismert, és kifejezetten emeletes koronaszerkezete miatt becsülik. Szélesen szétterülő cserjét nevel szinte vízszintes vagy enyhén ívelt ágakkal, amely kifejlett korában nagyjából 2,5–4 m magasra és ugyanilyen szélesre nő. Növekedése közepesen gyors, teljes méretét általában 10–20 év alatt éri el. Levelei átellenesek, tojásdadok, erőteljesen erezettek és fűrészes szélűek, a szezonban zöldek, ősszel borvöröstől bíborvörösig színeződnek. Fő virágzási ideje május és június eleje. A vízszintes ágak felső oldalán széles, lapos, csipkeszerű virágzatok fejlődnek, közepükön apró termékeny virágokkal, peremükön nagyobb, fehér meddő virágokkal. A virágzatok több hétig díszítenek, szabályos elrendeződésük pedig kiemeli az emeletes habitust. A virágokat méhek és más beporzó rovarok látogatják. Beporzás után apró csonthéjas termések képződhetnek, amelyek pirosból sötét, kékesfekete árnyalatúra érnek. A termések díszértékűek, fogyasztásra nem alkalmasak. A fajta kiválóan mutat szoliterként, japán hangulatú kertekben, nagyobb csoportokban és parki kompozíciókban.

Termesztés:  Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, ahol elegendő fény jut a bőséges virágzáshoz, a talaj viszont nyáron nem szárad ki teljesen. A bangiták a humuszos, középkötött vagy vályogos, jó vízelvezetésű és egyenletesen nedves talajt kedvelik, az enyhén savanyú és a semleges kémhatást egyaránt elviselik, sok fajtájuk meszes talajon is jól fejlődik. Ültetéskor előnyös komposztot adni a talajhoz, a kéregmulcs pedig csökkenti a párolgást, és védi a gyökérzetet a hőingadozástól. A bangiták egész szezonban ültethetők, nagyobb szárazságban rendszeres öntözésről kell gondoskodni. Szabadon növő élősövényhez a bangitákat egymástól nagyjából 1,5–2 m-re ültetik, szoliterként legalább 2–3 m széles hely ajánlott. Az ültetést követő első években fontos a rendszeresebb öntözés, később a cserjék a rövid szárazságot elviselik, a tartós vízhiány azonban csökkenti a virágzatok méretét. Tavasszal érdemes komposztot vagy díszcserjékhez való trágyát adni. A bangiták metszése az elöregedett, keresztező vagy elfagyott ágak eltávolítására irányul, az esetleges alakítást virágzás után végezzük. A legtöbb bangita viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, időnként levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezek előfordulását a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves talaj mérsékli. Jól bírják a közép-európai teleket, és általában −20 °C alatti hőmérsékletet is elviselnek.

Szerző: Jana | Revízió: 10.09. 2026