Japán boglárkacserje 'Pleniflora' Kerria japonica 'Pleniflora'

Termék részletes leírása

Japán boglárkacserje 'Pleniflora' - Kelet-Ázsiából származó lombhullató cserje, amely ott világos erdők aljnövényzetében és bozótosok szélén él. A 'Pleniflora' fajta a faj legelterjedtebb formái közé tartozik, sűrű elágazásáért és telt, aranysárga virágaiért kedvelik. Kifejlett korában általában 1,5–2 m magasra és körülbelül 1,5–2 m szélesre nő, ívesen áthajló, élénkzöld vesszői télen is feltűnőek maradnak. Levelei tojásdad-lándzsás alakúak, 4–8 cm hosszúak, fűrészes szélűek, a tenyészidőszakban élénkzöldek, ősszel sárga árnyalatúvá színeződnek. Áprilistól májusig az egy- és kétéves hajtásokon jelennek meg a 3–4 cm átmérőjű, telt, gömbölyű virágok, amelyek mélysárga szirmai teljesen eltakarják a virág közepét. Hűvösebb években vagy visszametszés után a virágok ritkábban a nyár folyamán is követhetik egymást, így a cserje a szezon későbbi szakaszában is üde hatást kelt. Virágai szinte illattalanok, félárnyékban mégis rendkívül élénken hatnak, és fényt visznek a kert árnyasabb részeibe. A boglárkacserje látványos szoliterként a gyepben, kisebb csoportokban a cserjeültetések szélén és kötetlen virágzó élősövényekben is jól mutat, ahol szépen kapcsolódik például gyöngyvesszőkhöz, rózsaloncokhoz vagy alacsonyabb bangitákhoz. Tavaszi hagymásokkal és örökzöld cserjékkel társítva könnyed, szinte falusias hangulatot teremt.

Termesztés: A sikeres termesztéshez napos vagy félárnyékos, szélvédett termőhelyet érdemes választani, amely védett a téli kiszárító szelektől. A talaj legyen középkötött vagy lazább, humuszos, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves, kémhatása enyhén savanyútól semlegesig terjedhet. Ültetéskor ajánlott komposztot vagy kertészeti közeget adni a talajhoz, a gyökérzónát pedig kéregmulccsal takarni, amely csökkenti a párolgást és védi a gyökereket a fagytól. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, az első években fontos a rendszeres öntözés, tartós túlöntözés nélkül. Fagytűrése körülbelül -20 °C, kemény és száraz teleken a hajtáscsúcsok elfagyhatnak, de visszavágás után a cserje az alsóbb részekből gyorsan újra kihajt. Sűrű, virágzó élősövényhez a töveket egymástól nagyjából 80–100 cm-re ültetjük, lazább csoportos ültetésnél négyzetméterenként 1–2 növény elegendő. A legdúsabban az egy- és kétéves vesszőkön virágzik, ezért virágzás után az idősebb hajtásokat fokozatosan, közvetlenül a talaj felett eltávolítjuk, a fiatal vesszőket pedig meghagyjuk a cserje további záródásához. A boglárkacserje általában ellenálló a gyakori betegségekkel és kártevőkkel szemben, a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, tartós vízhiány esetén azonban gyengébben virágzik, ezért jót tesz neki a mulcsozás és az alkalmankénti tápanyag-utánpótlás komposzttal vagy virágzó cserjéknek való trágyával.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.12.2025